Viszlát, Magyar Telekom!

Bár már nincs gyakorlati jelentősége, hiszen 2007. június 15-e óta nem dolgozom a T-Comnál, de jogi és érzelmi jelentősége mindenképpen van, hiszen pár óra múlva végleg elszakad a köldökzsinór egykori munkáltatómmal, amelyhez 27 évesen a templom egereként kerültem, s amely számtalan csápjával segítve a 12 év alatt végül elengedett egy "baráti" létszámleépítés keretében.
2008. február 26-án töltöttem ugyanis jogilag az utolsó munkanapot a meghosszabbított felmondási időmben a T-Com-nál, eddig tartott a "védőháló", 2008. február 27-től immár a Bankkártya Kft. főállású alkalmazottja vagyok, ahol 1996-tól mostanáig a T-Com-os munkám mellett csak másodállásként voltam bejelentve, mégis amelyben - különösen az utóbbi években - gyakorlatilag még egy főállást elláttam.
Az ember ilyenkor megáll és elszámol magában, mi is történt ez alatt a 12 év alatt. Talán kezdjük onnan, hogy az emberektől, az emberi kapcsolatoktól kaptam a legtöbbet. Az utcáról kerültem be a hibafelvételi kezelőterembe, ahol a kezdeti gátlásaimat levetve hamarosan arról lettem "híres", hogy én írtam a legtöbb információt a hibajegyekre. Néha lehetett hallani a teremben egy kiáltást: - Ki az a 804-es? (Hát én voltam.)
Aztán voltak kalandjaim ügyfelekkel, az egyik egy jó tanácsért cserébe el akarta intéztetni, hogy bebalzsamozzanak, egy másik éppen foglalt vonalat jelentett be, amikor a vonalba belehallgatva annyit hallottam, jövőre itt már a fingért is megadóztatják az embereket. A gép csak 3 másodpercre engedett belehallgatni, így ahogy ezt a mondatot meghallottam, egyből visszakapcsolta a mikrofonomat a bejelentőhöz. Csak arra emlékszem, hogy majdnem felrobbantam, annyira kellett röhögnöm. Aztán jött olyan szimpla bejelentés is a nagykövetségi negyedből, hogy a román nagykövet úr áthallja az oroszokat. S mindezt teljesen komolyan bejelentve persze, hát ott sem röhöghettem el magam!
Kisvártatva az állandó éjszakás műszakba kerültem, ahol majdnem 7 évet húztam le. Életem egyik fénypontja volt, azt is mondhatnám, olyan már sosem lesz újra. Számtalan emlék és több szerelem köt ehhez az időszakhoz, s persze az is, hogy ez alatt végezhettem el a közgázt a cég engedélyével, sőt, támogatásával. Köszönöm!
A 12 év alatt sokféle emberrel dolgozhattam együtt, ami megismertette velem egy nagy cég működését, kultúráját, döntési mechanizmusát, s ez úgy érzem, ez hasznomra vált. Sokféle szeretet, megbecsülést is kaptam a munkatársaimtól, hol kisebbet, hol nagyobbat (KÖSZÖNÖM!), és úgy érzem, mindig el tudtuk rendezni a szükségszerűen itt-ott felbukkanó ellentéteket is, persze ehhez mindkét fél kellett. Amit a küldetésemnek tekintettem 2003 óta, mióta megkaptam a Hibakezelési osztály irányítását, az az, hogy a lehető legtöbbet tegyem azokért az emberekért, akik közül származva a vezetőjük lehettem, felelősséggel tartozva értük, s ha netán a cég érdeke ellentétes volt az emberekével, akkor is az emberek javára próbáltam fordítani.
Sokat köszönhetek akkori főnökömnek, Fónad Tibornak, vezetőtársamnak Blogoló Fabriknak (Fábián Gábor) és a csoportvezetőknek, Helgesznek (Németh Helga) és Höhőző Csének (Csikós Péter), továbbá a többi munkatársaknak az éjszakás évekért, és szintén sokat közvetlen nappali főnökeimnek, Merza Románnak és Nagymányai Kázmérnak, továbbá a szívemnek mindig oly kedves kitűnő munkatársaimnak és külön a kitűnő csoportvezetőknek, Csikós Petinek, Csorba Tibinek, Dietrich Csabinak, Szántó Beának és Szebeni Johnnynak a nappalos évekért. Külön meg szeretném említeni Drága Egyetlen Klárit (Sirályné Nagy Klára), aki az emlékeimből kitörölhetetlen "fűszert" adta nekem a T-Com-os évek alatt, nélküle és a rengeteg, figyelmes segítsége nélkül sokkal szegényebb , sokkal kevésbé életteli lett volna a világ. Köszönöm!
Ugyanebbe a kategóriába tartozik Rendíthetetlen Kürti Évi, Lázár Sanyi és Szathmári Anti is, akikkel remélem, egy életre szóló barátságot kötöttünk (Antival "csak" elmélyítettük, hiszen az már a középiskolából eredeztethető) az érdekérvényesítés és a leépülgető vezetékes távközlési jövőkép magentaszürke sikátoraiban vívott közös harcaink közepette, pedig ők egy másik osztályon dolgoztak. Összekötött bennünket az, hogy egy jobb világot szerettünk volna megvalósítani. Ma már mondhatjuk, kevésbé sikerült. De ezt menet közben nem lehetett látni és szerintem ma is valamennyien vállaljuk mindazt, amit ezen az úton, az akkori legjobb tudásunkkal tettünk. Köszönöm nekik is!
Igazi élmény volt, nagyon élveztem, a nehézségek dacára és a folyamatosan romló lehetőségek ellenére. Sajnálom, hogy nem képviselhetem tovább a kis csapatomat, akinek csak köszönettel tartozom a közös évekért, mindenkinek, kivétel nélkül. Azt szeretném, ha a jövőben úgy alakulnának a viszonyok ott bent, hogy még jobban menjen a sorotok, mint ahogy a mi közös időszakunkban.
Természetesen minden kedves, távolabbi munkatársamhoz is sok szép emlék köt, senkit nem kívántam megsérteni. Mindenkinek köszönöm a közös munkát, az emberi kapcsolatokat! Szép volt, jó volt, és nagyon sajnálom, hogy a mai nappal ez jogilag is véget ért.
Azért remélem, az emlékek tovább élnek majd és sikerül találkoznunk is olykor-olykor, én ezt szeretném.


Aláírás: Péter, Peti, Petyesz, vagy csak egyszerűen "Homa", mert ez is egy jó név. :)

http://www.t-com.hu
Hajrá! :)

Anti barátom Írországba utazott

Szathmári Anti, a hozzám egyik legközelebb álló barátom ma Dublinba utazott, ahogy régen mondták, "szerencsét próbálni". Ez a kép a reptéren készült, ma este 18:30-kor, amikor a tranzit felé indult és még egy utolsót visszaintett.
Én örülök, hogy rászánta magát erre, mert ha másért nem, hát az angol nyelvtudás stabilizálására, világlátásra, távoli kultúrák és emberek megismerésére remek alkalom ez. Csodálom a bátorságát, hogy ezt meg merte tenni. Még huszonévesen tervezgettük, hogy kimegyünk Ausztriába dolgozni, még ha amolyan kukatologatónak is, és Anti most valahol beváltotta ezt az álmot.
Remélem, Anti jó értelemben minél később tér vissza, bár már most is nagyon hiányzik!!! Antikám, sok sikert kívánunk Neked az ír fővárosban!!! :) Hajrá!!!

Mitől csíkos a szotyi?

Emberek! Erre a kérdésre évtizedek óta nem találom a választ, pedig keresem. Tudna valaki segíteni?

Magyarok világszerte...

Egyszer hallottam, hogy annyi magyar van külföldön, hogy vigyázni kell például egy liftbe beszállva se mondjunk semmi számunkra terhelőt, hátha értik.

Több éve szemezek egy rövidhullámú rádiókészülékkel, melyet gondos körbenézést követően most úgy tűnik, végre sikerül megvennem. Igen ám, de ez csak az Egyesült Államokban kapható, senki sem hozza be az országba és nincs közeli viszonteladó sem. Így hát megrendeltem az interneten, ahogy kell, és az egyszer használatos hitelkártyaszámommal fizettem ki.

Igen ám, de tegnap azt vettem észre, hogy az összeg visszakerült a számlámra, és aggódni kezdtem, nem utasították-e vissza a tranzakciót. Írtam a cégnek egy aggódó levelet a megrendeléssel kapcsolatban, nagy nehezen összekapva angol tudásomat (+webforditas.hu), mire kaptam egy választ - magyarul: a megrendelés sikerült! :)
Kérdésemre a vonal túloldalán lévő, magyar vezetéknevű Péter elárulta, hogy épp Izraelből segít szüleinek a cég internetes levelezésében, de az anyukája magyar és ha felhívom a céget, beszélhetek vele magyarul is. Anyukája - férjével - a cég tulajdonosa. Istenem, ők gyártják a világ egyik legjobb rövidhullámú vevőkészülékét! :)
Elcsodálkoztam, milyen kicsi a világ, és mennyi helyen vannak még magyarok a nagyvilágban!

Egy sikamlósabb történet jutott eszembe, mely szerint Zoli barátommal épp heves sörivó versenyben voltunk a müncheni sörfesztiválon, mikor egyszer csak jelezte a sör, hogy overfill, jön vissza. Rohanok ki a sátrak közé, és a sötétben már jön is ki belőlem, ami ilyenkor szokás, és persze most is van benne répa, kötelező elem. :) Egyszer csak észlelem, hogy nem vagyok egyedül. Felnézek, s akkor látom, hogy az alkotásomat szépen végigszemlélte egy alak a sötétben. Kissé bosszúsan, inkább magamnak megszólaltam:
- Most mit nézel? Magyar vagyok...
Mire érkezett a válasz:
- Hát azt látom! :)

Babadolgok...

A képek kattintásra nagyíthatók.

Homa Marika blogja - NE HAGYD KI a HOMA CUKRÁSZDÁT, ha arra jársz!

Bizonyára sokaknak meséltem már Marikáról, a mátészalkai cukrász nagynénémről, akinek az emberiség a HOMA CUKRÁSZDÁT köszönheti. A nagybátyám (és apám) szülővárosában 1982-ben létesített, és a mai napig működő cukrászda különlegessége, hogy még mindig a cukrász szakma hagyományos receptjei alapján, kizárólag helyben készíti a süteményeket és a fagylaltot, semmilyen korunk divatja szerinti állományjavító műanyag nincsen benne! A tejszínhab is eredeti, klasszikus tejszínből készül!
Mára már csak Marika dolgozik a sütemények és fagylaltok gyártásán, de a minőség mit sem változott az elmúlt 25 évben.
Ha olyan sütire vagy fagyira vágysz újra, amit gyerekkorodban ettél, akkor ott a helyed: 4700 Mátészalka, Kossuth utca 42. Ne hagyd ki!!!
Ja igen, elkanyarodtam. Szóval elindult Marika blogja itt:
http://marikahoma.blogspot.com/
Kellemes nézelődést! :)

Automatikus értesítések a blog bejegyzéseimről - II.

Már korábban jeleztem, hogy nem szükséges állandóan figyelni a blogomat, hogy van-e új bejegyzés. Az RSS Bandit nevű programmal automatikusan kapsz értesítést arról, ha új bejegyzést teszek fel. Erről itt írtam bővebben:

http://petyesz.blogspot.com/2007/10/automatikus-rss-rtests-blog-j.html

Most az itt leírt RSS Bandit beállításáról készítettem egy rövid dokumentumot képernyőképekkel, melyet innen tölthetsz le (de csak ha a fenti infót már elolvastad!):

http://bankkartya.t-online.hu/cgi-bin/rss_bandit_beallitas.pdf

Természetesen ez a program nem csak az én blogom, hanem bármilyen, RSS hírfigyelés szolgáltatással rendelkező oldal figyelésére alkalmas. Segítségével forradalmasíthatod az internetes böngészéseidet. Ne késlekedj! Vágj bele most! :)