Imádom az esti vonatokat, főleg a gyorsot, ahogy határozottan kihúz az utolsó budapesti állomásról, Ferihegyről, s utána már csak Cegléden áll meg.
Addig pedig tömény 34 perc élvezetes száguldást kapok, ahogy fékezés nélkül, szikrát hányva átsuhan az alvó mezőkön, át a néptelen peronú állomásokon, s vele a távolban lassan elhagy városokat, pislákoló tanyákat. Az esti hűsítő levegő az arcomba tódul a nyitott ablakon át, élvezem, ahogy beszippantom az akácerdők finom illatát.
Feltöltődve érkezem meg Ceglédre. Az ilyenekért végre újra érdemes élni - villan át az agyamon, mosolyogva ülök be az autóba, megsimogatom a kormányt, indítok, majd - hogy ne zavarjam a lakótelep nyitott ablakai mögött alvókat -, gyorsan kihajtok a parkolóból, hogy a kalandok folytatódhassanak...
DÖNG... DÖNG.... DÖNG.....
MI A FRANC EZ???
De sajnos már sejtem... kiszállok megnézni, hát igen, az első kerék lapos, megadta magát! Már többen is szóltak, hogy púpos a felnije, baj lesz... de reménykedtem, hogy a szerelőig kibírja. Hát úgy látszik, a nagy meleg megadta a kegyelemdöfést.
A romantikának egyből vége. Még a vonatból is érezhetően vasútszagú büdös akácerdők és a távolban pislákoló romos-béna tanyák elhúzhatnak a náthásba! Most mi a franc lesz? Hogy jutok innen haza? A múltkor lemerült az akksi, akkor éjjel háromkor feltöltöttem a vasútállomás forgalmi irodájában három tábla Boci csokiért (mert hála istennek, a töltő legalább velem volt, meg villáskulcs), de egy lapos kerékkel most mi a jóistent csináljak?
Na, eszembe jut, hogy ... PÓTKERÉK!!! Nosza, fellelkesülve nyitom ki hátul, még az emelő is ott van . Emelem a kocsit, szedem le a csavart a kerékről, de ... a kerékkulcs nem jó! Nagyobb, elforog rajta!
Sebaj, van villáskulcs! Ráteszem, de meg sem mozdul.
Megrúgom. Eltörik (!!!).
Médincsájn.
Hogy az a....!!!
Leengedem az autót, bepakolok mindent, irány a legközelebbi benzinkút. Bemegyek. Mivel az izzadt homlokom törölgetése miatt nem csak a kezem, de már az arcom is tiszta szutyok az olajtól, rámnézve először azt hiszik, kútrablás lesz. Aztán megnyugodnak, amikor kezet megyek mosni. Szappan persze nincs. Megmosakszom elviselhető mértékűre (=elkenem az olajat az eddig érintetlen fehér arcbőr-részeken is, ezáltal az arcszínem újra homogénné válik). A kútkezelő egy büdös hangot sem szól, mikor ecsetelem, hogy nincs szappan a mosdóban.
Megveszem a kerékkulcsot, vissza az autóhoz. Újra emelő ki, zseblámpa merülőben, más fény alig. Holdfény rulez! Az előző emelés nyoma látszik a betonban, annyira puha még a nagy meleg miatt. Az emelő most még jobban belesüllyed a betonba. Akkor emeld így, b... meg, évekig pihentél! A kerékkulcsot rugdosva a csavarok végül megadják magukat, hangos nyekkenéssel megindulnak. A Golfon - mióta megvan - még sosem cseréltem kereket, s előtte is vagy húsz éve...
Egy nyitott ablakon veszekedés hallatszik. Női hang: "nem érted, hogy mínuszban vagyunk? Miért nem tudsz elmenni a saroképítkezésekre megkérdezni, hogy van-e munka? Holnap felhívom mind a négy telefonszámot!" - az éjszakába hasító ordító női hangot egy ajtócsapódás fojtja el. Újra kuss lesz. Cegléd tovább álmodik.
Kicserélem a pótkereket. Mi a franc ez? Most látom, hogy sokkal kisebb, vékonyabb a pótkerék, s rá van írva sárga matricával idegen nyelven valami. Nem értem a szöveget, de azt látom, hogy... max. 80 km/h.
Na, klassz. Ezzel fogok feldöcögni majd vissza Bupéra!
Beszerelem a kereket, meghúzom a csavarokat, engedem le az autót és akkor látom: .... LAPOS A PÓTKERÉK!!! Ja persze, évekig nem használta a kutya sem.
Persze most leszerelhetném, visszatehetném a régit, elvihetném a kútra, felfújhatnám, majd visszahozhatnám, újra csere... Éjjel két óra van, na neeee...
Egy futó ember segítségével inkább elindulok a kút felé a kocsival. Az éjszakai erőltetett városnézés nem tölt el túl nagy örömmel, a távoli pislákoló tanyák örökre megszűnt romantikája helyett a kátyúkat figyelem, nehogy belefusson a pótkerék.
Végül megérkezem a kúthoz. Ahogy ráteszem a kompresszort, az autó szinte megugrik a levegő hatására hirtelen emelkedő gumitól. Egy pillanatig azt hiszem, repülőgéppé változott és elszáll a nyári menetrend szerint, de aztán mégis megáll.
Újabb izzadtságcseppeket törlök le a homlokomról, úgy tűnik, megúszta a gumi idáig. Egy kis várakozás után ellenőrzöm a nyomást, hogy nem ereszt-e, de hála istennek tartja.
Na akkor irány haza!
Már húsz perce haladok lassan, de biztosan hazafelé. Éjjel fél három van, hétköznap, semmilyen forgalom nincs. Sem engem előzve, sem szembe nem jöttek az elmúlt 20 percben, mióta Ceglédről elindultam. Tökéletes éjszakai nyugalom. Az enyém az egész út.
Kitalálom (szoktam ilyen "versengéseket" csinálni, hogy izgalmassá tegyem a monoton vezetést!), hogy ha mondjuk a következő faluig nem jön szembe autó, akkor most már tényleg megveszem magamnak "A rokokó és a barokk művészeti stílusok közös jegyei a XVIII. századi francia és német polgárság építészetében és képzőművészetében" című DVD-t, amire már gyerekkorom óta vágyom! Na de most már tényleg! Ha nem jönnek szembe, akkor Homa Péter, holnap igazítsd meg a zakódat, majd lépj be abba a bizonyos üzletbe és diszkréten, de határozottan mondd azt az eladónak, hogy a rokokósbarokk DVD-t kéred! És akkor megszerzed végre, este már nézheted is!
Már majdnem a falunál vagyok, az utolsó buszmegállónyi távolságot kell csak elérnem. Már látszanak a falu fényei. Na, rokokósbarokk, most megvagy végre! Most aztán nincs menekvés!
Mosolygok.
Ekkor.... FÁJDALOMKÉNT HASÍT BELÉM A FALUBÓL KIFELÉ INDULÓ AUTÓ SZEMBEJÖVŐ FÉNYE!!! A FRANCBA, kanyarodj már el!!! KANYARODJ EL, NEM HALLOD??? Akkor még érvényes lesz a verseny - módosítom önkényesen a játékszabályt (ilyet is szoktam).
De nem. Az autó határozottan haladva elsuhan mellettem Cegléd felé...
Elvesztem.
Megint gazdagabb leszek a rokokósbarokk DVD árával...
A fenébe is!
CSOKIT!
SOKAT!
MOST!
