Általában utoljára szállok fel a buszra, magam elé engedem a helyieket. Leülni úgyis le tudok. Legutóbb azonban egy részeg került mögém, miközben elindult a felszálló sor. Általában MP3-at hallgatok, de a részeg elkezdett érthetetlenül artikulálni, s ezzel túlharsogta a zenét. Mivel ismerem a zenét, tudtam, hogy nincs benne artikula, így hátranéztem. Mondta a magáét. Találkozott a tekintetünk, s noha én szemüveges vagyok, ő nem volt az, de az övé valahogy mégis üvegesebbnek tűnt.
De utánam mégis felszállt valahogy a buszra, bár fogalmam sincs, mit mondott a sofőrnek.
A busz Ceglédig a pusztán megy keresztül, ahol elhagyatott magányos tanyákon kívül semmi sincs.
Az egyik pusztai megállónál fékez a busz, mert leszállási szándékot jeleztek. A részeg a fékezéstől majdnem elesik, de sikerül valahogy megkapaszkodnia, bár ezzel igencsak az egyik utastársa személyes terébe kerül.
A busz megáll. A sofőr kinyitja az ajtót. Leszáll az, aki jelzett.
De közben a részeg is elindul lefelé.
Ám nem tud megkapaszkodni, így hasra esve érkezik a földre. Szerencsére nagy hó van a megállóban.
A női utasok halkan felsikítanak.
De a részeg ember mindig elnyűhetetlen: mintha mi sem történt volna, feláll. Az utasok kezdenek megnyugodni.
A sofőr látja, hogy elengedte a buszt, és a szabály úgy szól, hogy ami ez után történik, az már nem a közlekedési társaság hatásköre. Úgyhogy zárja az ajtókat és indítja buszt.
Arrafelé elég ritkán járnak a buszok, akkor ráadásul épp igen hideg is van. Ennek fényében különös értelmet nyer, hogy miközben a részeg feltápászkodik, s már húz ki mellette a busz, ezt látom a megdöbbent az arcán:
- Jézusom, én most hol a francban vagyok...?
