Anti barátom meghívására három napot Írországban tölthettünk Sanyival. (Köszönjük!) Akik tudták, hogy oda készülök, azok közül is sokan érdeklődtek, így én arra gondoltam, hogy egy helyen, itt a blogomban írom le, amit erről a három szép napról leírnék bárkinek.
Nem hagyományos útibeszámoló lesz, hiszen ma már komplett leírások és gyönyörű fényképek állnak rendelkezésre Írországról bárki számára az interneten, ezért a benyomásaimról és néhány érdekességről próbálok meg inkább számot adni.
Először is, több mint 20 év után ültem újra repülőn. Továbbra is lebilincselő élmény, kicsit irigylem azokat, akiknek munkájuk része, vagy anyagilag megtehetik, hogy állandóan repülgessenek. Számomra a legizgalmasabb az induláskori gyors emelkedés és persze a landolás, a legszebb pedig a felhők feletti haladás során elém táruló látvány, amikor mit sem érzel abból, hogy mintegy 1000 km/órával haladsz a célod felé. (Dublin ~3.000km-re van Budapesttől, a repülőút 3 órás, az időeltolódás -1 óra hozzánk képest).
Nem mondom, hogy nem gondoltam arra, hogy lezuhanhat a gép, főleg miután megláttam az ülésen, hogy ez is az a Boeing 737-es gép, mely 88 utassal a fedélzetén pár napja zuhant le Permben, az Aeroflot járataként. Továbbá az akkor indult tömeges repülőgép-események sorában az általunk igénybe vett Ryanairrel is történt két szerencsés kimenetelű baleset augusztus 25-én Limogesben, illetve augusztus 29-én Olaszországban (mindkettő műszaki hiba miatt), sőt, konkrétan a Ryanair általunk használt Budapest-Dublin járata is leszállt augusztus 25-én Németországban, mert az egyik utas élelmiszermérgezést kapott egy rácsöpögő olvadó gombalétől.
Na de azt nem tudtam, hogy a földet érés pillanatában meg szokás tapsolni a pilótát, meg a megállás pillanatában is (ez állítólag a nyaralójáratokon szokás), ami visszafelé viszont teljesen elmaradt. A dublini reptéren nem volt buszozás, a betonon gyalog kellett besétálni az épületbe, majd át az egész épületen, egy több mint tíz perces értelmetlen gyaloglással egy hosszú üveg folyosón át. Bezzeg Ferihegy 1-en pár métert kellett csak gyalogolni épületen belül, és máris kint voltunk.
Időjárás. Itthon fedőtéma, ott véres valóság, hogy az időjárásról informálódj. Ugyanis mindig esik az eső. Ottlétünkkor viszont mind a három nap remek napsütéses idő volt, ilyen ebben az évben a helyiek szerint még nem is volt, így az írek szinte kirajzottak a szabadba. A Golf-áramlat áldásos hatása okán egyébként az egész szigeten jó idő van télen, sosincs fagy, így az utak tökéletesek, sőt, még a vízcsöveket is merik épületen kívül vezetni (Dublin ugyanazon a szélességi körön van, mint pl. Lengyelország vagy Németország Északi-tengeri határa, úgyhogy el lehet képzelni, mi lenne ott Golf-áramlat nélkül!). Hó utoljára valami rendkívüli ok miatt két éve esett, magassága 1 cm volt. Viszont ugyanezért a nyár is hűvös, a 25 fok átlagosnak számít, 30 fok feletti hőguták meg ismeretlenek. Az írek épp ezért nem is barnulnak, legfeljebb a szoláriumtól, melyet ott nem láttam divatosnak, továbbá a barnítókrémektől, melyek viszont remekül (foltokban) kopnak.
Megélhetés. Írországban euró van. Az írek átlagosan 3.000 eurót keresnek, de ebből sok el is megy a magyarországinál sokszor 2-3-szor drágább étkezésekre és egyéb javakra. Esetünkben a fejenkénti 20-30 euró (5-8 ezer forint) teljesen általános ár volt egy teljesen átlagos étteremben egy teljesen átlagos kajáért. Az írek sok szenvedésen, nélkülözésen mentek keresztül, az egyik ilyen szegény időszak máig tartó hatása az, hogy a jelentős nyereséget termelő Guinness sörgyár bevállalta és azóta is fizeti a dubliniak (sőt, állítólag egész Írország) víz- és csatornadíját. Így már jobban megértettem a hatalmas ír wc tartályokat, melyekből egy lehúzással rengeteg vizet elpazarolsz egy kis toalett miatt, meg azt is, hogy miért nincs vízóra sem. Ír sajátosság, hogy a fürdőszobában a mosdókagyló egyik szélén jön a hideg víz, a másik szélén a forró, külön-külön csapokból. Hogy ez mire jó, azt nem egészen értem. Keverőcsapot csak mosogatókban láttam, de legalább ott feltalálták a spanyol viaszt. Ja igen, az ingatlanok árai nemrég tízszereződtek meg, ma egy olcsó lakás 300.000 eurótól indul (75 millió Ft), az átlagosak 4-700.000 euróba kerülnek, a módosabbak 1 millió eurótól felfelé. Egyszerűen érthetetlen számomra ez az ingatlanpiaci árszint, még az ottani keresetekhez mérve is. Ja igen, láttam lepusztult házakat is, igaz, nagyon keveset és hajléktalant meg koldust is, de ezek nem írek, hanem (arcra) sajnos kelet-európai bevándorlók voltak.
Hangulat. Írországban járva teljesen általános az angol építészeti kultúrát magán viselő házak kizárólagossága a főváros utcáin, szinte várod, mikor leszel a képsorokból gyakran ismert brit miniszterelnöki lakosztálynál.
Noha Írországban volt némi német bombázás a második világháborúban, valójában sohasem romboltak le ír városokat, így ezek eredeti pompájukban állnak ma is. Szerintem Dublinnak nincs világvárosi hangulata, bár kétségkívül egyedi arcot kölcsönöz neki a jellegzetes és szinte mindenütt ugyanolyan angol vörös téglából készült, bevakolatlan építészeti stílus és az előző évezred első évszázadaitól is fennálló, kőből készült templomok, épületek. A főváros fő folyója, a Liffey mentén szép modern épületek sorakoznak, de Dublin óvárosi része 1-2 kivétellel nem rejt nagy idők nagy tanúit hordozó épületeket.
Vidéken az állandó eső miatt gyönyörűek a tájak, bár gyakran összetéveszthetőnek tűntek nekem a kontinentális (pl. magyar) tájakkal. Ami mégis egyedi, az a fű (hát kérem szépen ez valami ír nemzeti sajátosság is lehetne!), továbbá a természet ápoltsága, de különösen a füveké. Ezt le is fényképeztem.
Ez pedig egy gyönyörű kép a kilkenny (söréről híres dél-ír megye és megyeszékhely) kastélyának kertjéről:
Írország a mezőgazdaságból él (hja kérem, a tejet meg is kell termelni a Bailey's-hez) :), így tehenek (és birkák) tízezrei legelésznek békésen a háborítatlan ír tájakon. Magyarországon szenzáció állatokat látni a szabadban. Írországban mindenütt beléjük botlasz. Komplett farmok vannak az út mentén, egymásra teljesen hasonlító és nagyon szépen tartott házakban, s mellettük vannak az állatok a hatalmas legelőkön.
Az ír tengerpart a Golf-áramlat jótékony hatása miatt tükröz mediterrán vonásokat, például a yukka fák megélnek a természetben, de a viszonylag hűvös nyár és a gyakori eső nem kedvez a klasszikus, napozós tengerpartnak, így homokos strandokat nem is láttam.
Kultúra. Nem volt időm elmélyedni az írek kelta műemlékeiben és lenyűgőző, majd' ezer éves váraikban, vagy épp román építészeti stílusú templomaikban, így ezeket meghagyom az útikönyveknek, más útibeszámolóknak. Dublinban nagyon kevés színház van, moziból is csak három, és könyveket sem látni a nappalikban, ahogy este bepillantasz. Az eredeti ír nyelvet, a gaelic-et nem használják, helyette egyértelműen angolul beszélnek (akcentussal), de az angol mellett ír nyelven is kint vannak a közintézmények nevei, a tájékoztató táblák, és sok speciális szót őriz az ír angol, mely a gaelic nyelvből ered. Például a rendőrség nem police, hanem garda, és nem angolul mondják a miniszterelnököt vagy a villamost sem.
Amilyen csendesek, nyugodtak az írek, ugyanolyan szerények a háztartásokban is. Italaik között első számú a Guinness barna sör, melyet - ha keserűsége miatt kéred - limonádéval, vagy feketeribizlivel ízesítenek. Én ez utóbbival ittam, fantasztikus elegy és egyáltalán nem keserű! Az ír konyháról sok jellegzetességet nem tudtam meg, bár annyit igen, hogy nemzeti eledelük a burgonya és a grillezett húsokat szeretik, továbbá specialitás a pub lunch is, mely egy pubban felszolgált ebédet jelent és tartalma a burgonya mellett hús, méghozzá akár a magyar "hurka"-szerű formában feldolgozva is, amit ott puding-nak hívnak. Isteni a muffinuk, főleg a csokis!!! :)
A népi zenéjük hasonlít a countryhoz, mindenképpen dallamosabb és hallgathatóbb, mint a magyar nóta. :) Ott egész rádióállomások épülnek erre a zenére.
Írország betűjele az interneten (mint nálunk a .hu) a .ie .
Mégvalami: Dublinban a becslések szerint mintegy 8-10 ezer magyar él, zömmel munkavállalási céllal, úgyhogy egyáltalán nem ritka a magyar szó!
Társadalmi élet. Az íreknél olyan közösségi élet van, hogy csak na! Igaz ugyan, hogy híresek a pubokról. A tévé nem szól politikáról és általában is, a politika - a lisszaboni szerződés ír NEM-je ellenére - abszolút nincs benne a hétköznapokban. A miniszterelnök lejár a pubba sörözni, de még csak el sem különítik, szabadon vegyül a néppel. Voltunk ott is, de nem láttuk őt (egyébként már nem miniszterelnök, mert lemondott valami csip-csup ügy miatt, de miniszterelnök korában is odajárt). Vasárnap az ír futball bajnokságban (ami a rögbi és az európai foci keveréke) este nagy meccs volt, de a szurkolók a meccs után együtt söröztek a pubokban, eszébe nem jutott senkinek, hogy ez többről is szólhat, mint a sport, játék. Pedig már vasárnap reggel szó szerint ellepték Dublint hatalmas mennyiségben a szurkolók, akiket egyszerű volt felismerni: mindnyájan egyik vagy másik csapat mezét, zászlóját viselték. Az egész város zömmel piros-fehérbe vagy sárga-zöldbe volt öltözve, kicsik, nagyok, idősek, fiatalok mind. Estére megtöltötték a pubokat és néhol éktelen szeméthalmot hagytak az utcákon, ahol másnapra nyoma sem volt a hatalmas össznépi bulinak. Amúgy a pubokban nem pasikat láttunk, sörhassal, mint Németországban, hanem komplett családokat, gyerekektől szülőkön át a nagyszülőkig, akik együtt söröztek. (A Guinness Sörgyárban már nem az eredeti család a tulajdonos, de amikor még az volt, a család gyerekeinek is naponta meg kellett inniuk egy pohár sört, mert az állítólag annyira egészséges.) Mégvalami, ami fontos: az ír pubok mindegyikében tilos a dohányzás! El sem tudjátok képzelni, milyen fantasztikus érzés, hogy egy kocsmában füstmentes a levegő! És a hatása is: érdekes módon nem lett büdös a ruhánk attól, hogy bementünk egy pubba!
A rendőröktől viszont nagyon tartanak az írek, van tekintélyük. Például egy ártatlan kerékpárost szinte levadászott egy rendőr a szemünk láttára (az meg is szeppent) és láttunk a kocsiból a nyílt utcán fiatalok motozását is az egyik utcasarki kerítésnél, rendesen, feltett kezekkel. Azon tréfálkodtunk, hogy Magyarországon egy ilyen után a sértett tutti ombudsmanhoz fordulna, hogy őt megmotozták. A kábítószerre egyébként nagyon utaznak az ottani rendőrök. Ja, és ez fontos: minden rendőr kivétel nélkül, még a közlekedési rendőr is, golyóálló mellényben van!!!
Forgalom. Dublinban hamar megtanulod, hogy mielőtt lelépsz az utcára, nézzél mindkét irányba. Az egyik az ösztönöd miatt, a másik a balra tarts rendszerű közlekedés miatt, mely Nagy-Britannián kívül Ausztráliában és Japánban honos csak. A dublini lámpák szörnyen lassan váltanak, és kézzel kell kérni a gyalogos zöldet mindenhol. Nincs jobbkéz (pontosabban ahelyett bal kéz) szabály, hanem mindent táblákkal szabályoznak le. Ez legalább szerencsés. Az írek a közlekedésben is nagyon békések, először is nem hajtanak gyorsan, másrészt rendkívül türelmesek. Nincsenek balesetek, egyet láttunk mindössze. A türelmükre példa, hogy egy vidéki úton egy elágazásnál tököltünk, hogy merre kell menni, míg fél perc után vettük észre, hogy állnak mögöttünk, mindenféle duda vagy egyéb agresszív megnyilvánulás nélkül. Ez amúgy az egész közlekedésre jellemző.
A dublini repülőtér hatalmas, ráadásul most építik a 2-es terminált. Nekem ez elsőre fellengzésnek tűnt, de akkor értettem meg, hogy erre miért van szükség, amikor visszafelé jövet láttam az indulási táblán, hogy minden öt percben indulnak gépek Dublinból a világ különböző pontjaira, és egy ötpercben több is. Amúgy nem értem pontosan, hogy mi ez a nagy forgalom Dublinban, egy négymilliós ország viszonylag szerény fővárosában, ahol még metró sem kell és villamosból is elég kettő, mert a többit kiszolgálják a buszok, melyek emeletesek (az emeleten inkább hosszabb távra érdemes utazni, felszállás és leszállás csak és kizárólag az első ajtónál, még csuklós járat esetén is, amiből alig van), de hát a nagy forgalom az tény.
A kompmennyiségről meg nem is szólva! Míg a kontinensen megértem egy kikötőváros forgalmát, hiszen a szárazföld belseje felé viszik a szállítmányt, addig itt Dublinban minden "csak" Írországba jön. Meg megy. De ami meg megy, az jó esetben Guinness, meg Bailey's, amiben összpontosul az ír tejtermelés amúgy is.
Érdekesség, hogy amikor mentünk a reptérre, a busz belefutott egy kocsiba, mely elé kanyarodott és a sofőr már nem tudott megállni. Végignyomta az oldalát és elvitte a tükröt is. Én azt hittem, lekéssük a gépet, mert most itt jegyzőkönyv lesz, kihívják a rendőröket, satöbbi. Ehelyett a sofőr belenézett a tükörbe, hogy minden rendben van-e, majd megállás nélkül továbbhajtott. Mit mondjak, ez meglepett.
Azt hiszem, élménybeszámolónak ennyi elég lesz, majd magánban még biztos folytatom azokkal, akik továbbra is érdeklődnek.
Írországról sokkal többet megtudhatsz itt: Írország a Wikipédiában
Nem hagyományos útibeszámoló lesz, hiszen ma már komplett leírások és gyönyörű fényképek állnak rendelkezésre Írországról bárki számára az interneten, ezért a benyomásaimról és néhány érdekességről próbálok meg inkább számot adni.
Először is, több mint 20 év után ültem újra repülőn. Továbbra is lebilincselő élmény, kicsit irigylem azokat, akiknek munkájuk része, vagy anyagilag megtehetik, hogy állandóan repülgessenek. Számomra a legizgalmasabb az induláskori gyors emelkedés és persze a landolás, a legszebb pedig a felhők feletti haladás során elém táruló látvány, amikor mit sem érzel abból, hogy mintegy 1000 km/órával haladsz a célod felé. (Dublin ~3.000km-re van Budapesttől, a repülőút 3 órás, az időeltolódás -1 óra hozzánk képest).
Nem mondom, hogy nem gondoltam arra, hogy lezuhanhat a gép, főleg miután megláttam az ülésen, hogy ez is az a Boeing 737-es gép, mely 88 utassal a fedélzetén pár napja zuhant le Permben, az Aeroflot járataként. Továbbá az akkor indult tömeges repülőgép-események sorában az általunk igénybe vett Ryanairrel is történt két szerencsés kimenetelű baleset augusztus 25-én Limogesben, illetve augusztus 29-én Olaszországban (mindkettő műszaki hiba miatt), sőt, konkrétan a Ryanair általunk használt Budapest-Dublin járata is leszállt augusztus 25-én Németországban, mert az egyik utas élelmiszermérgezést kapott egy rácsöpögő olvadó gombalétől.Na de azt nem tudtam, hogy a földet érés pillanatában meg szokás tapsolni a pilótát, meg a megállás pillanatában is (ez állítólag a nyaralójáratokon szokás), ami visszafelé viszont teljesen elmaradt. A dublini reptéren nem volt buszozás, a betonon gyalog kellett besétálni az épületbe, majd át az egész épületen, egy több mint tíz perces értelmetlen gyaloglással egy hosszú üveg folyosón át. Bezzeg Ferihegy 1-en pár métert kellett csak gyalogolni épületen belül, és máris kint voltunk.
Időjárás. Itthon fedőtéma, ott véres valóság, hogy az időjárásról informálódj. Ugyanis mindig esik az eső. Ottlétünkkor viszont mind a három nap remek napsütéses idő volt, ilyen ebben az évben a helyiek szerint még nem is volt, így az írek szinte kirajzottak a szabadba. A Golf-áramlat áldásos hatása okán egyébként az egész szigeten jó idő van télen, sosincs fagy, így az utak tökéletesek, sőt, még a vízcsöveket is merik épületen kívül vezetni (Dublin ugyanazon a szélességi körön van, mint pl. Lengyelország vagy Németország Északi-tengeri határa, úgyhogy el lehet képzelni, mi lenne ott Golf-áramlat nélkül!). Hó utoljára valami rendkívüli ok miatt két éve esett, magassága 1 cm volt. Viszont ugyanezért a nyár is hűvös, a 25 fok átlagosnak számít, 30 fok feletti hőguták meg ismeretlenek. Az írek épp ezért nem is barnulnak, legfeljebb a szoláriumtól, melyet ott nem láttam divatosnak, továbbá a barnítókrémektől, melyek viszont remekül (foltokban) kopnak.
Megélhetés. Írországban euró van. Az írek átlagosan 3.000 eurót keresnek, de ebből sok el is megy a magyarországinál sokszor 2-3-szor drágább étkezésekre és egyéb javakra. Esetünkben a fejenkénti 20-30 euró (5-8 ezer forint) teljesen általános ár volt egy teljesen átlagos étteremben egy teljesen átlagos kajáért. Az írek sok szenvedésen, nélkülözésen mentek keresztül, az egyik ilyen szegény időszak máig tartó hatása az, hogy a jelentős nyereséget termelő Guinness sörgyár bevállalta és azóta is fizeti a dubliniak (sőt, állítólag egész Írország) víz- és csatornadíját. Így már jobban megértettem a hatalmas ír wc tartályokat, melyekből egy lehúzással rengeteg vizet elpazarolsz egy kis toalett miatt, meg azt is, hogy miért nincs vízóra sem. Ír sajátosság, hogy a fürdőszobában a mosdókagyló egyik szélén jön a hideg víz, a másik szélén a forró, külön-külön csapokból. Hogy ez mire jó, azt nem egészen értem. Keverőcsapot csak mosogatókban láttam, de legalább ott feltalálták a spanyol viaszt. Ja igen, az ingatlanok árai nemrég tízszereződtek meg, ma egy olcsó lakás 300.000 eurótól indul (75 millió Ft), az átlagosak 4-700.000 euróba kerülnek, a módosabbak 1 millió eurótól felfelé. Egyszerűen érthetetlen számomra ez az ingatlanpiaci árszint, még az ottani keresetekhez mérve is. Ja igen, láttam lepusztult házakat is, igaz, nagyon keveset és hajléktalant meg koldust is, de ezek nem írek, hanem (arcra) sajnos kelet-európai bevándorlók voltak.
Hangulat. Írországban járva teljesen általános az angol építészeti kultúrát magán viselő házak kizárólagossága a főváros utcáin, szinte várod, mikor leszel a képsorokból gyakran ismert brit miniszterelnöki lakosztálynál.
Noha Írországban volt némi német bombázás a második világháborúban, valójában sohasem romboltak le ír városokat, így ezek eredeti pompájukban állnak ma is. Szerintem Dublinnak nincs világvárosi hangulata, bár kétségkívül egyedi arcot kölcsönöz neki a jellegzetes és szinte mindenütt ugyanolyan angol vörös téglából készült, bevakolatlan építészeti stílus és az előző évezred első évszázadaitól is fennálló, kőből készült templomok, épületek. A főváros fő folyója, a Liffey mentén szép modern épületek sorakoznak, de Dublin óvárosi része 1-2 kivétellel nem rejt nagy idők nagy tanúit hordozó épületeket.Vidéken az állandó eső miatt gyönyörűek a tájak, bár gyakran összetéveszthetőnek tűntek nekem a kontinentális (pl. magyar) tájakkal. Ami mégis egyedi, az a fű (hát kérem szépen ez valami ír nemzeti sajátosság is lehetne!), továbbá a természet ápoltsága, de különösen a füveké. Ezt le is fényképeztem.
Ez pedig egy gyönyörű kép a kilkenny (söréről híres dél-ír megye és megyeszékhely) kastélyának kertjéről:
Írország a mezőgazdaságból él (hja kérem, a tejet meg is kell termelni a Bailey's-hez) :), így tehenek (és birkák) tízezrei legelésznek békésen a háborítatlan ír tájakon. Magyarországon szenzáció állatokat látni a szabadban. Írországban mindenütt beléjük botlasz. Komplett farmok vannak az út mentén, egymásra teljesen hasonlító és nagyon szépen tartott házakban, s mellettük vannak az állatok a hatalmas legelőkön.
Az ír tengerpart a Golf-áramlat jótékony hatása miatt tükröz mediterrán vonásokat, például a yukka fák megélnek a természetben, de a viszonylag hűvös nyár és a gyakori eső nem kedvez a klasszikus, napozós tengerpartnak, így homokos strandokat nem is láttam.
Kultúra. Nem volt időm elmélyedni az írek kelta műemlékeiben és lenyűgőző, majd' ezer éves váraikban, vagy épp román építészeti stílusú templomaikban, így ezeket meghagyom az útikönyveknek, más útibeszámolóknak. Dublinban nagyon kevés színház van, moziból is csak három, és könyveket sem látni a nappalikban, ahogy este bepillantasz. Az eredeti ír nyelvet, a gaelic-et nem használják, helyette egyértelműen angolul beszélnek (akcentussal), de az angol mellett ír nyelven is kint vannak a közintézmények nevei, a tájékoztató táblák, és sok speciális szót őriz az ír angol, mely a gaelic nyelvből ered. Például a rendőrség nem police, hanem garda, és nem angolul mondják a miniszterelnököt vagy a villamost sem.Amilyen csendesek, nyugodtak az írek, ugyanolyan szerények a háztartásokban is. Italaik között első számú a Guinness barna sör, melyet - ha keserűsége miatt kéred - limonádéval, vagy feketeribizlivel ízesítenek. Én ez utóbbival ittam, fantasztikus elegy és egyáltalán nem keserű! Az ír konyháról sok jellegzetességet nem tudtam meg, bár annyit igen, hogy nemzeti eledelük a burgonya és a grillezett húsokat szeretik, továbbá specialitás a pub lunch is, mely egy pubban felszolgált ebédet jelent és tartalma a burgonya mellett hús, méghozzá akár a magyar "hurka"-szerű formában feldolgozva is, amit ott puding-nak hívnak. Isteni a muffinuk, főleg a csokis!!! :)
A népi zenéjük hasonlít a countryhoz, mindenképpen dallamosabb és hallgathatóbb, mint a magyar nóta. :) Ott egész rádióállomások épülnek erre a zenére.
Írország betűjele az interneten (mint nálunk a .hu) a .ie .
Mégvalami: Dublinban a becslések szerint mintegy 8-10 ezer magyar él, zömmel munkavállalási céllal, úgyhogy egyáltalán nem ritka a magyar szó!
Társadalmi élet. Az íreknél olyan közösségi élet van, hogy csak na! Igaz ugyan, hogy híresek a pubokról. A tévé nem szól politikáról és általában is, a politika - a lisszaboni szerződés ír NEM-je ellenére - abszolút nincs benne a hétköznapokban. A miniszterelnök lejár a pubba sörözni, de még csak el sem különítik, szabadon vegyül a néppel. Voltunk ott is, de nem láttuk őt (egyébként már nem miniszterelnök, mert lemondott valami csip-csup ügy miatt, de miniszterelnök korában is odajárt). Vasárnap az ír futball bajnokságban (ami a rögbi és az európai foci keveréke) este nagy meccs volt, de a szurkolók a meccs után együtt söröztek a pubokban, eszébe nem jutott senkinek, hogy ez többről is szólhat, mint a sport, játék. Pedig már vasárnap reggel szó szerint ellepték Dublint hatalmas mennyiségben a szurkolók, akiket egyszerű volt felismerni: mindnyájan egyik vagy másik csapat mezét, zászlóját viselték. Az egész város zömmel piros-fehérbe vagy sárga-zöldbe volt öltözve, kicsik, nagyok, idősek, fiatalok mind. Estére megtöltötték a pubokat és néhol éktelen szeméthalmot hagytak az utcákon, ahol másnapra nyoma sem volt a hatalmas össznépi bulinak. Amúgy a pubokban nem pasikat láttunk, sörhassal, mint Németországban, hanem komplett családokat, gyerekektől szülőkön át a nagyszülőkig, akik együtt söröztek. (A Guinness Sörgyárban már nem az eredeti család a tulajdonos, de amikor még az volt, a család gyerekeinek is naponta meg kellett inniuk egy pohár sört, mert az állítólag annyira egészséges.) Mégvalami, ami fontos: az ír pubok mindegyikében tilos a dohányzás! El sem tudjátok képzelni, milyen fantasztikus érzés, hogy egy kocsmában füstmentes a levegő! És a hatása is: érdekes módon nem lett büdös a ruhánk attól, hogy bementünk egy pubba!
A rendőröktől viszont nagyon tartanak az írek, van tekintélyük. Például egy ártatlan kerékpárost szinte levadászott egy rendőr a szemünk láttára (az meg is szeppent) és láttunk a kocsiból a nyílt utcán fiatalok motozását is az egyik utcasarki kerítésnél, rendesen, feltett kezekkel. Azon tréfálkodtunk, hogy Magyarországon egy ilyen után a sértett tutti ombudsmanhoz fordulna, hogy őt megmotozták. A kábítószerre egyébként nagyon utaznak az ottani rendőrök. Ja, és ez fontos: minden rendőr kivétel nélkül, még a közlekedési rendőr is, golyóálló mellényben van!!!
Forgalom. Dublinban hamar megtanulod, hogy mielőtt lelépsz az utcára, nézzél mindkét irányba. Az egyik az ösztönöd miatt, a másik a balra tarts rendszerű közlekedés miatt, mely Nagy-Britannián kívül Ausztráliában és Japánban honos csak. A dublini lámpák szörnyen lassan váltanak, és kézzel kell kérni a gyalogos zöldet mindenhol. Nincs jobbkéz (pontosabban ahelyett bal kéz) szabály, hanem mindent táblákkal szabályoznak le. Ez legalább szerencsés. Az írek a közlekedésben is nagyon békések, először is nem hajtanak gyorsan, másrészt rendkívül türelmesek. Nincsenek balesetek, egyet láttunk mindössze. A türelmükre példa, hogy egy vidéki úton egy elágazásnál tököltünk, hogy merre kell menni, míg fél perc után vettük észre, hogy állnak mögöttünk, mindenféle duda vagy egyéb agresszív megnyilvánulás nélkül. Ez amúgy az egész közlekedésre jellemző.
A dublini repülőtér hatalmas, ráadásul most építik a 2-es terminált. Nekem ez elsőre fellengzésnek tűnt, de akkor értettem meg, hogy erre miért van szükség, amikor visszafelé jövet láttam az indulási táblán, hogy minden öt percben indulnak gépek Dublinból a világ különböző pontjaira, és egy ötpercben több is. Amúgy nem értem pontosan, hogy mi ez a nagy forgalom Dublinban, egy négymilliós ország viszonylag szerény fővárosában, ahol még metró sem kell és villamosból is elég kettő, mert a többit kiszolgálják a buszok, melyek emeletesek (az emeleten inkább hosszabb távra érdemes utazni, felszállás és leszállás csak és kizárólag az első ajtónál, még csuklós járat esetén is, amiből alig van), de hát a nagy forgalom az tény.
A kompmennyiségről meg nem is szólva! Míg a kontinensen megértem egy kikötőváros forgalmát, hiszen a szárazföld belseje felé viszik a szállítmányt, addig itt Dublinban minden "csak" Írországba jön. Meg megy. De ami meg megy, az jó esetben Guinness, meg Bailey's, amiben összpontosul az ír tejtermelés amúgy is.Érdekesség, hogy amikor mentünk a reptérre, a busz belefutott egy kocsiba, mely elé kanyarodott és a sofőr már nem tudott megállni. Végignyomta az oldalát és elvitte a tükröt is. Én azt hittem, lekéssük a gépet, mert most itt jegyzőkönyv lesz, kihívják a rendőröket, satöbbi. Ehelyett a sofőr belenézett a tükörbe, hogy minden rendben van-e, majd megállás nélkül továbbhajtott. Mit mondjak, ez meglepett.
Azt hiszem, élménybeszámolónak ennyi elég lesz, majd magánban még biztos folytatom azokkal, akik továbbra is érdeklődnek.
Írországról sokkal többet megtudhatsz itt: Írország a Wikipédiában
