Ottó, a légy

Mióta 4-5 napja hidegre változott az idő, itt él velünk egy légy. Valahogy bekeveredett ide, talán mert bent melegebb volt, és azóta nem akar kirepülni (meg nem is nagyon tud a szúnyoghálótól). Néha meglátogat a dolgozószobámban, rárepül a vállamra, aztán repül tovább, újabb kalandok után kutatva. Reggel velünk kel, este velünk fekszik. Volt, hogy hajnalban keltett a hálószobában, igaz, csak egyszer, a legelején. Akkor még agyon akartam vágni. Ma már nem bántanám. Bár ingyenélőnek tartom, mégiscsak családtaggá vált időközben. Azzal lopta be magát a szívembe, hogy nagyon diszkrét, nem zavar minket pl. étkezés közben, és az elmúlt napokban reggel sem, amire háklis lennék. Napközben órákra eltűnik. Tényleg, teljesen másképp viselkedik, mint egy megszokott légy, messze nem olyan erőszakos. Ráadásul jól tűri még a vakut, meg a közeli makrofotózást is. Úgyhogy lefényképeztem. Íme: Ottó, a légy.