Képek a szívem csücskéből... :)

Száguldás a Hungaroringen!

Hát... biztos ismeritek azt a viccet, hogy amikor a vadászpilóta felviszi az apját egy körre, akkor az öreg egyszer csak megszólal: - Erre számítottam! - Aztán később megint megszólal: - Erre is számítottam! - Majd végül megszólal harmadszor is: - Erre nem számítottam!
Amikor leszállnak, a fia megkérdezi, mire mondta ezeket?

- Hát - válaszolja az öreg - arra számítottam, hogy amikor felfelé mész, akkor behugyozok. Arra is, amikor felgyorsítasz, beszarok. De arra nem, hogy amikor megfordulsz a levegőben, akkor mindez a nyakamba ömlik...

Csütörtökön egy bankkártyás szakmai rendezvény keretében a Hungaroringen jártam. Voltam én már ott bő húsz éve, amikor még egy Wartburggal mehettem végig a pályán a szocializmus lazább keretei között, de most arra nyílt lehetőség, hogy versenyzésre átalakított személyautóval (belső merevítők, speciális ülések, szoros biztonsági öv) két kört tehessek a pályán sebességmámorban. Az előrelátó szervezők nem engedték meg, hogy az amatőr sajtósok hada beüljön a volánok mögé és másnapi Blikk címlapra illő tömeges karambolt csináljon a Hungaroringen, ezért ottani tapasztalt pilóták vittek minket egyenként 2-2 körre a Nagy Száguldásban.

Hát... éppen esett az eső aznap egész délután, így nemigen kedvezett az idő ennek a programnak, de azért így is eléggé adrenalinemelő volt, főleg, hogy az amatőr delikvensek - köztük én - még jobban féltek az esőben. 

Először is, itt vagyok a kötelező védőfelszerelésben (sisak, fejvédő) - a képek MDA Pro PDA-val készültek, mivel nem volt nálam fényképezőgép, így elnézést a minőségért!:

Beültünk az autóba, ekkor láttam, hogy egy csajszi fog vezetni. Hát... már indulásként sem gondoltam róla, hogy egy plázacica, de még így is okozott meglepetést. Persze egyből a gázra lépett, s a Hungaroring box utcájából a versenypályára hajtva, elhaladva a főtribün előtt 140-re gyorsított fel. Ez talán nem tűnik nagy sebességnek, de teljesen vizes, esős úton kifejezetten veszélyes tempó. De a fő meglepetés nem itt jött, hanem az egyenes szakasz végén, az első hajtűkanyarban, melyet 80-nal vett be, tehát csak ennyire lassított le a 140-ről.

Ahogy ránéztem a kanyarra ilyen sebesség mellett, eddigi vezetési ösztöneim alapján egészen biztos voltam benne, hogy nem fogjuk tudni bevenni, s kisodródunk. Hangsúlyozom, tiszta víz volt a pálya, közben is esett az eső és hajtűkanyarról volt szó 80-as tempónál!!! Na, hát ebben a kanyarban ért engem először olyan élmény, amit tapadásnak hívnak. Persze ennek a szónak sokféle értelme van a köznyelvben, aminek a fejtegetésébe én most nem  mennék bele, de én a gumi és az úttest közötti kapcsolatra utaltam. Az autó 80-as tempónál, 180 fokos kanyarban esős pályán olyan szépen bevette a kanyart, mintha sínen járna az autó. A centrifugális erő persze hatott rám akkor is, ha az autó jól tapadt az úthoz, így szinte ráfeküdtem volna a csajra, ha nem fog meg a biztonsági öv. Megértettem, hogy miért kötöttek be ennyire szorosan (azt mondták, a vendégeket nem kötik be annyira szorosan, de a versenyzők egy picit sem tudnak mozogni, annyira szorosan kötik be). Nem sokkal utána jött egy másik kanyar balra, ott meg a kocsiajtót nyomtam volna ki, ha nem fog meg az öv. Teljesen új élmény volt számomra, hogy miközben iszonyú erők hatnak rám a kanyarban, de akkorák, hogy mozdulni sem tudok, aközben a kocsi egy tapodtat sem sodródik, hanem tartja a nyomvonalát és szépen kifordul a kanyarból, bele az újabb egyenesbe egyetlen centi csúszás nélkül!

- Minden a gumin és az úttesten múlik - mondta a lány, miközben minden zavar nélkül vette be a ránk ható erő miatt fizikális igénybevétellel is járó kanyarokat. - Soha nem ültem még Forma1-es autóban, annak teljesen más az érzése. Én szeretem, ha van körülöttem kaszni - tette hozzá, amikor erről faggattam.

Nagyon érdekesen vezetett. A kanyarok előtt szinte az utolsó pillanatban fékezett csak, és akkor is csak a legszükségesebb sebességcsökkenést eszközölte. Nekem olyan érzésem volt, hogy a maximális sebességgel kíván menni minden pontján a pályának.

- Csak azért megyek ilyen lassan, mert esik az eső. Száraz pályán ennél jóval nagyobb sebesség is elérhető, hiszen a száraz burkolaton sokkal jobb a gumi tapadása - mondta a lány.

Ekkor hálát rebegtem az ateisták istenének, hogy mégiscsak esett az eső. A lány azonban még így is simán be tudta venni a kanyarokat, egyszer sem hibázott és az autó még egy centit sem csúszott meg soha, pedig még a kanyarokba is igen nagy sebességgel érkezett és csinálta végig őket.

A két Hungaroring kör után felszabadult az összes adrenalin, ami bennem volt és új életet kezdve szálltam ki az autóból.

Íme egy box részlete:

Ez pedig a box utca esőben:

A bemutató során láthattuk a pálya vezérlőtermét, mely F1 futam esetén az F1 vezérlőterme is egyben. Itt dolgozik az agytröszt és itt ülnek a fontos emberek is. A magyar pályabiztonsági szakemberek F1 szinten is nagyon komolyan elismertek, a minősítésük (és ezzel a hírnevük is) kiváló, több elismerést is kaptak már, és épp ezért rendszeres külföldi felkéréseik is vannak. Ennek megfelelően a magyar pályán még sohasem történt haláleset semmilyen versenyen, és egy súlyos sérült volt csak, de ő is felépült. Az, ami előfordult már más F1 pályán, hogy egy néző be tudott menni a pályára, az a Hungaroringen elképzelhetetlen. A bent ülő szakember, aki magyarázta nekünk a szabályokat, a korabeli vasfüggönyhöz hasonlította a pálya zártságát, melyet többféle szinten is szigorúan védenek.
Egyébként a tévéfalon, mely magyar fejlesztés, nem csak rengeteg kameraállásból látják a pályát, hanem az egyes kamerákat még külön mozgatni is tudják, illetve bármit bármikor vissza tudnak játszani akár békeidőben, akár verseny, akár Forma 1 idején is. Azt hozzá kell tenni, hogy amikor Forma 1 van, akkor a világverseny gazdái magukkal hozzák a nagyon cizellált saját irányítópultjukat, amit beköltöztetnek a vezérlőterembe, de minden más esetben a most látható felszereléssel dolgoznak. Ottjártunkkor 8 bíró volt a pályán, akik figyelik a pályát és a versenyzőket (ennyi mindig van, ha esik ha fúj), de például Forma 1 idején 300 versenybíró figyeli az eseményeket árgus szemekkel, azaz a kamerák mellett az emberi tényező is jelen van.

A vezérlőterem:

Bár én eleinte nem tekintettem túl nagy jelentőséget annak, hogy a rendezvény után ki lehetett próbálni a száguldást, főleg esőben, de mégis kedvem volt kipróbálni amikor eljött a pillanat, s nem csalatkoztam! Nagyon nagy élmény volt az életemben! Te se hagyd ki, ha idevet a sors! :)

Befejezésül még két kép az üres nézőtérről, amin a versenyek, s főleg az F1 idején nagy élet is zajlik:

Friss képek Nickiről

Végre megérkezett a tavasz! :)

Már nagyon vártam... Mellékelek pár szép friss képet, kattintásra ezek is nagyíthatók.

Pár kép Nickiről

Kattintásra nagyíthatóak...

A fogyókúra egy speciális fajtája...

Sokat írtam a fogyókúráról. Most egy speciális, nem várt ételkerülési módszert ismertetek, melyet ma fedeztem fel véletlenül.

Rengeteg tésztám van, így tegnap kitaláltam, hogy akkor most tésztát eszünk, hiszen rég ettem. Olaszosra vettem a figurát, negyed kiló darált húst pároltam és bolognai szószt csináltam mellé, előre ledarált sajttal. Tegnap bezabáltam belőle, majd úgy gondoltam, a maradékot megeszem ma. Mikróban felmelegítettem a tésztát és a szószos husit egy lapostányérban. Kivettem, rátettem a reszelt sajtot, majd úgy gondoltam, megbolondítom egy kis zöld paprikával is, azokat is rákarikáztam. Egész guszta volt. Már nagyokat nyeltem.

Megfogtam a tányért, s elindultam a szobába, hogy kulináris élményekben részesüljek. Több ezerszer átléptem már a szobába vezető lépcsőn anélkül, hogy gondot okozott volna. Hát miközben fogtam a tányért, és léptem fel, valahogy kivételesen beakadt a lábam. A tányér volt az első, mely a súlypontom drámai hirtelenségű, kompenzálhatatlan eltolódása miatt meg akart válni tőlem. Természetesen minden tőlem telhetőt megtettem a pánikhelyzet menedzselésére, ez azonban nem járt kielégítő eredménnyel.

A tányér előbb kiborult, teljes tartalmát a földre öntve, majd maga is a földre esett, s összetört. Ezt nem akartam elhinni. A földön feküdve több másodpercig némán szemeztem a kiömlött kajával, abban reménykedve, hogy esetleg mégis álmodom.

De nem álmodtam. Ezért a döbbenet után egyszerűen összesöpörtem a kaját és az összetört tányért és kidobtam.

Ezt követően a megmaradt natúr tésztát sonka felvágott aprításával, s további zöldpaprika karikákkal próbáltam egyenesbe hozni, s finom is lett, de nem olyan finom, mint ami kiömlött.

De ezt a tányért már két kézzel fogtam, amikor beléptem a szobába.

Az esti táplálkozást így - inkább talán lelki, mint testi kárpótlásul - némi kissé odaégetett pilótakeksz egészítette ki. Holnap reggel meg mérlegen az igazság! :(