Sokat írtam a fogyókúráról. Most egy speciális, nem várt ételkerülési módszert ismertetek, melyet ma fedeztem fel véletlenül.
Rengeteg tésztám van, így tegnap kitaláltam, hogy akkor most tésztát eszünk, hiszen rég ettem. Olaszosra vettem a figurát, negyed kiló darált húst pároltam és bolognai szószt csináltam mellé, előre ledarált sajttal. Tegnap bezabáltam belőle, majd úgy gondoltam, a maradékot megeszem ma. Mikróban felmelegítettem a tésztát és a szószos husit egy lapostányérban. Kivettem, rátettem a reszelt sajtot, majd úgy gondoltam, megbolondítom egy kis zöld paprikával is, azokat is rákarikáztam. Egész guszta volt. Már nagyokat nyeltem.
Megfogtam a tányért, s elindultam a szobába, hogy kulináris élményekben részesüljek. Több ezerszer átléptem már a szobába vezető lépcsőn anélkül, hogy gondot okozott volna. Hát miközben fogtam a tányért, és léptem fel, valahogy kivételesen beakadt a lábam. A tányér volt az első, mely a súlypontom drámai hirtelenségű, kompenzálhatatlan eltolódása miatt meg akart válni tőlem. Természetesen minden tőlem telhetőt megtettem a pánikhelyzet menedzselésére, ez azonban nem járt kielégítő eredménnyel.
A tányér előbb kiborult, teljes tartalmát a földre öntve, majd maga is a földre esett, s összetört. Ezt nem akartam elhinni. A földön feküdve több másodpercig némán szemeztem a kiömlött kajával, abban reménykedve, hogy esetleg mégis álmodom.
De nem álmodtam. Ezért a döbbenet után egyszerűen összesöpörtem a kaját és az összetört tányért és kidobtam.
Ezt követően a megmaradt natúr tésztát sonka felvágott aprításával, s további zöldpaprika karikákkal próbáltam egyenesbe hozni, s finom is lett, de nem olyan finom, mint ami kiömlött.
De ezt a tányért már két kézzel fogtam, amikor beléptem a szobába.
Az esti táplálkozást így - inkább talán lelki, mint testi kárpótlásul - némi kissé odaégetett pilótakeksz egészítette ki. Holnap reggel meg mérlegen az igazság! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése