A vasutassztrájkról - másképp

A vasút a közösségi közlekedés egyik formája mellett életérzés is. Magam például még azokban az években is megveszem a menetrendet, amikor nem utazom vasúttal, sőt, begyűjtöm hozzá a frissítéseket is, amire már valószínűleg a pszichológusok is felhúznák a szemöldöküket.
Azonban eme tulajdonságaim ellenére is szimpatizáltam a sztrájkolókkal eleinte, hiszen az ember mindig a gyengébbnek szurkol és ugye, ösztönösen az alkalmazottat érzi a gyengébbnek. Mostanra azonban MÁV-párti lettem, méghozzá azért, mert a VDSzSz részéről - egyedüli vasutas szakszervezetként - semmi kompromisszumot nem láttam az elmúlt egy évben, miközben egy 80 milliárdos adóssággal küzdő, költségvetésből (adókból) támogatott állami cégtől jelentős, a piaci átlag feletti fizetésemelést és a privatizációs bevételek egy részének vasutasok közötti szétosztását követeli. Tavaly már odáig fajult a helyzet, hogy országos politikai célokért is szervezett vasutassztrájkot. Bár nincs jogom megkérdőjelezni egy szakszervezet követeléseit, és állhatatosságát sem, de nekem kintről úgy tűnik, már nem csak élnek, hanem vissza is élnek azzal, hogy történetesen az ország egyik fő közlekedési hálózatát béníthatják meg (hiszen mit érne egy kertészeti sztrájk például), s ezzel erodálódhat az érdekképviseletek tekintélye, sőt ellenérzést válthat ki a bevételt jelentős részben biztosító utasokból is. Mert holnap én is szervezek egy vasutas szakszervezetet, majd 1%-kal ráverek a VDSzSz-re és azt követelem majd a MÁV vezetésétől. Kinek jó ez?

Kavalecz Imre fél éve már a MÁV Zrt. sajtófőnöke. Hallottam nyilatkozni a rádióban a vasutassztrájkkal kapcsolatban. Milyen kicsi a világ, Imrét személyesen is ismerem, együtt dolgoztunk a nyolcvanas évek végén a Magyar Rádióban. Mivel már régóta hiányolok több kérdést, melyet nem tesznek fel a riporterek, nagyon megörültem Imre sajtófőnöki kinevezésének, mert most választ kaphatok a kérdéseimre. Kezdjünk is bele!

- Én korábban matávos voltam, ott senkiben meg nem fordult, hogy a privatizációs bevételekből a dolgozóknak kapniuk kellett volna. Első kérdésem talán az lenne a sorban, hogy a VDSzSz miért akar a privatizációs bevételekből mind a 35 ezer vasutasnak egyszeri, 250 ezer forintot adni? Mivel támasztja alá ezt a követelést a VDSzSz a tárgyalásokon?

- A MÁV Cargo-bevétel kapcsán Kóka János akkori gazdasági és közlekedési miniszternek egy 2005. májusában tett ígéretére hivatkoznak, amit az egykori miniszter azóta már megcáfolt. A MÁV Zrt. egyébként 2007. májusában valamennyi vasutas szakszervezettel egyeztetett, kikérte véleményüket és javaslataikat a MÁV Cargo Zrt. privatizációja kapcsán. Akkor sem a VDSzSz, sem más nem jelentkezett ilyen igénnyel. Elfogadhatatlan, hogy ezek után, utólagosan bárki bármilyen igénnyel lépjen fel, ez sérti a jogállamiság elveit.
A kollektív munkaügyi vita kapcsán a vasúttársaság továbbra is értetlenül áll Gaskó István privatizációs bevételre vonatkozó követelései előtt, hiszen több mint egy évtizede tagja a MÁV, majd a MÁV Zrt. Felügyelő Bizottságának egyaránt. Így tisztában kellene lennie a vállalatvezetés jogi felelősségével, a vasút anyagi helyzetével, valamint azzal, hogy privatizációs bevétel az állami vagyon része, minden magyar állampolgár közös tulajdona. Ennek kezeléséről a gazdasági társaságokról és az állami vagyonról szóló törvény mellett számtalan jogszabály rendelkezik. Az állami vagyon felelős és gondos kezelése minden magyar állampolgár számára egyformán kötelező. A MÁV Zrt. a Cargo privatizációja során a legszigorúbb előírásoknak megfelelően, a privatizációs törvény szerint járt el.
A VDSzSz által követelt egyszeri kifizetés, összesen 15 milliárd forint, fejenként 5 ezer forint plusz terhet jelent a magyar adófizetőknek. A MÁV Zrt. a Cargo privatizációjából származó bevételt hitelek törlesztésére és vasúti fejlesztésekre kívánja fordítani. A fejlesztések eredményeként az utasok jóval kényelmesebben és gyorsabban utazhatnak, a vasutasok pedig korszerű műszaki és biztonsági feltételek között dolgozhatnak. Ezeket a célokat a bérmegállapodást aláíró négy nagy vasutas szakszervezet (VSz, MOSz, PVDSz, MTSzSz) is támogatja.
A privatizációs bevételek megszerzésének szabályairól is hadd mondjak néhány szót. Az új vagyontörvény (2007. :CVI tv.) alapján állami cégek társasági részesedéseinek értékesítése során (ez az anya) a munkavállalók kedvezményesen szerezhetik meg az állami tulajdont. Az ily módon szerzett társasági részesedéseik összege nem haladhatja meg a társaság jegyzett tőkéjének tizenöt százalékát. A munkavállalók számára az eladási árnak legfeljebb ötven százaléka erejéig árkedvezmény és/vagy részletfizetési lehetőség adható. Gazdasági társaságok állami tulajdonban álló részesedéseit a társaság munkavállalói Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében szervezett formában is megszerezhetik (ez anya is, lánya is). A törvény ennél többet nem mond, de világosan az értékesítés tárgyát képező cég munkavállalóiról beszél. Ezek a Cargonál teljesültek.
Végül hadd lépjek tovább még egy megállapítással. Minden jogi és törvényes alapot nélkülöz a VDSzSz követelése a MÁV Cargo eladásából kifizetendő 2,5 havi bér más leányvállalatok dolgozóinak. Ezért, ha ezt bármely vezető megtenné, az büntetőjogi következményeket vonna maga után!
Emellett etikátlan is, mivel itt nem a vasutasok munkájával létrehozott nyereségről van szó, hanem egy ettől független üzleti bevételről. Ha ezt a 30 milliárdot kifizetné a MÁV Zrt., akkor az állam kénytelen lenne az adófizetők pénzéből fizetni a vasút költségeit, hiteleit. Egyébként a hazai privatizáció 20 éves története során nem volt még példa hasonlóra.

- Szintén szembeötlő, hogy a már kialkudott 6,9%-os béremelés mellett további 10%-os bérfejlesztést követelnek a MÁV leányvállalatainál dolgozók számára. Ennek mi a háttere? (Mondjuk például a kiszervezett dolgozók fizetése lecsökkent, vagy elmaradnak pótlékok, juttatások, vagy a béremelésük korábban elmaradt a megállapodásoktól?)

- Korábban valóban volt ilyen, a VDSzSz valószínűleg ezért követeli ezt most is. A MÁV álláspontja azonban az, hogy 2006. december 31-én lejárt annak a megállapodásnak a hatálya, mely alapján a MÁV ZRt-ből jogutódlással kikerült munkavállalók 10%-os alanyi jogú bérfejlesztésben részesültek. A 2008. évi bérfejlesztés a MÁV ZRt-re irányadó szabályok szerint történik a MÁV-TRAKCIÓ-ban és a MÁV-GÉPÉSZET-ben is, ennek keretei közt extra bérfejlesztésre nincs mód. Egyébként a kérdésedre válaszolva, a MÁV-tól kiszervezett cégeknél (Start, Trakció, Gépészet) a dolgozók továbbra is élvezik azokat a szociális és jóléti juttatásokat, amelyeket az anyavállalat (MÁV ZRt.) kötelékében dolgozók. Gaskó István állítása tehát nem igaz!

- A VDSzSz azt is követeli, hogy a 6,9%-os bérfejlesztést a megemelt inflációs előrejelzés miatt további 1,1%-kal egészítsék ki. Ilyen alapon a különféle szakszervezetek bármikor csinálhatnak sztrájkot, végső soron megbéníthatják az országot, azzal, hogy 5 percenként előállnak előrejelzésre alapozott év közbeni rendkívüli fizetésemelési igényekkel. Van-e bármilyen szabály arra vonatkozóan, például a Kollektív Szerződésben, vagy a munkajogi törvényekben, hogy milyen gyakran lehet tárgyalni fizetésemelésről és mennyire módosíthatók év közben a már lezárt igények az előrejelzésekre hivatkozva?

- A követelést azzal indokolták, hogy várhatóan magasabb lesz az infláció az országban, mint azt 2008-ra prognosztizálták. A vasúttársaság álláspontja azonban az, hogy az OÉT ajánlás mentén folytak a tárgyalások, amennyiben az OÉT új ajánlást ad ki, csak abban az esetben lehet a tárgyalásokat újra kezdeni ebben a témában.

- Talán leginkább a tervezett 38 vasútvonal bezárásának követeléseit értem meg. Magam is tapasztaltam, hogy már a tavalyi évhez képest is szűntek meg vasútvonalak, melyek nyilván érzékenyen érintik a lakosságot. Ezek a vasútvonal-bezárások a vonalak felszámolását is érintik, tehát véglegesek, vagy a sínek lent maradnak, és ha később változik a gazdasági helyzet, akkor akár - karbantartás után - újra is indulhat rajtuk a vonatközlekedés?

- A síneket nem szedik fel, így akár újra is indulhat, természetesen. De a közösségi közlekedés összehangolása a szakminisztérium feladata közé tartozik. Javában folynak a szakmai egyeztetések, a civil szervezetekkel és az önkormányzatokkal is. Döntés még nincs ebben az ügyben.

- Hol lehet olvasni az interneten arról, hogy mely vonalak megszüntetését tervezi a MÁV?

- Mivel ez nem a MÁV kompetenciája, hanem közlekedéspolitikai koncepció, ezért a MÁV nem publikált semmit ezzel kapcsolatban. A vasúttársaság itt csupán végrehajtó szerepet tölt be. A MÁV-nak egyébként jelenleg nincs tudomása olyan intézkedésről, ami veszélyeztetheti a személyforgalmat ezeken a mellékvonalakon. A mellékvonalak vonatkozásában szükséges az érintett települések társadalmi összetettségének (diákok, nyugdíjasok, munkavállalók aránya) vizsgálata, tanulmányozni kell, hogy milyen típusú szolgáltatásra van igény. A mellékvonalak jövője és szerepe kizárólag az egyéni és közösségi közlekedés egységes rendszerében, az integrált közösségi közlekedés részeként, a helyi sajátosságok ismeretében és figyelembevételével alakítható. Ennek eldöntése viszont nem a MÁV kompetenciája.

- A MÁV egy éve hangoztatja, hogy nem tud engedni ezeknek a szakszervezeti követeléseknek - és nem is enged. A szakszervezet pedig követel, régóta ugyanazt, kompromisszum nélkül. Szerinted meddig lehet elhúzni ezt a - kívülről egyre inkább macska-egér harcnak tűnő - játékot? Akár évekig is eltarthat a "gördülő" vasutassztrájk?

- Erre a kérdésre nyilván a szakszervezet adhatná meg a választ. A vasúttársaság nem tud engedni a követelésnek, mert azok jogilag és gazdaságilag is megalapozatlanok. Azonban meg kell említsem, hogy a társadalom és az utazóközönség számára a legnagyobb bizonytalanságot az ún. gördülő sztrájk jelenti. Ilyen típusú munkabeszüntetés még nem volt Magyarországon, s reméljük nem is lesz. A MÁV álláspontja az, hogy a sztrájkjognak megvannak az alapelvei (munkaügyi alapelv). Amennyiben nem közlik a sztrájk kezdetét, úgy joggal való visszaélést is megvalósíthatnak adott esetben. Ilyen formában nem rendeltetésszerűen történik a sztrájkjogok gyakorlása, így több hátrányt és kárt okozhatnak az utasoknak, illetve a vállalatnak. A MÁV Zrt. jogilag megalapozatlannak, és ezért elfogadhatatlannak tartja a VDSzSz által szervezett gördülő sztrájkot, mert az nemcsak a vasutat, hanem az utazóközönséget is kiszolgáltatott, méltatlan helyzetbe hozza. Ezért a MÁV Zrt. minden jogi eszközt igénybe vesz ennek megakadályozása érdekében.

- A MÁV-nak milyen eszközei vannak (általában), ha egy szakszervezeti követelést megalapozatlannak talál (egyáltalán ki döntheti el, hogy mi a megalapozott és mi a megalapozatlan követelés) és mit tehet egy jogállamban, ha nem akarja, hogy az utasok elforduljanak tőle a gördülő sztrájkkal megjelenő, váratlanul bejelentett sztrájkok kiváltotta tartós utazási bizonytalanságok miatt?

- A törvény biztosítja a szakszervezetek részére a sztrájkhoz való jogot. A MÁV Zrt. bírósághoz fordulhat, s a bíróság mondja ki, hogy jogos-e, vagy jogtalan-e sztrájk.

- Végezetül egy személyes kérdés. Az iwiw-adatlapodon harmóniáról írsz a mostani munkád kapcsán. Valóban úgy érzed, hogy a "helyeden vagy", és akár ilyen erős politikai felhangok közepette is belső lelki békében tudod végezni a munkádat? Miből merítesz erőt?

- Én nem politikai területen dolgozom, sohasem érintettem azt a kört. Inkább szakmapolitikának nevezném azt a közeget, tevékenységet, amiben dolgozom, amit csinálok. Élethivatásomnak tekintem a szakmámat, most már nem csak a vasúti területet, hanem a kommunikációs területet is. 1977-ben vasutasnak szegődtem a MÁV-hoz, most is annak tartom magam,de már kommunikációs szakembernek is. Az élet hozta így, hogy a vasútszakma mellett - meg kellett tanulnom a kommunikációt is, s ezt nagyon nagy szerencsének tudom be az életem alakulásában. Voltam a mikrofon mindkét oldalán, írok is, tehát kellő tapasztalatom és rálátásom van arra, hogy immár magabiztosan vegyem az akadályokat. Ha újra kezdeném, ugyanezt az utat járnám végig. Én mindig azt éreztem, minden beosztásban, hogy a helyemen vagyok. Az ember akkor van a helyén, ha szereti amit csinál, alkotó munkát végez, talán olyat, hogy azáltal kicsit menjen előbbre a világ.

- Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a munkádban! :)

Apja lánya...

Te fizetnél hízási adót?

Azt írja a HVG Kiadó gondozásában megjelent Jövő-dosszié című könyv, hogy az elhízás a jövőben még nagyobb méreteket ölt. A hízási adó már évek óta nyílt viták tárgya. Azon az alapon lehetne bevezetni, hogy ha valaki tudatosan olyan élelmiszereket vagy ételeket értékesít, amelyek megbetegítik vagy a betegségek iránt fogékonyabbá teszik az embereket, akkor viselnie kell a jövőbeli kezelés költségeinek egy részét. Talán valószínűbb, hogy bizonyos élelmiszerekre jövedéki adót vetnek ki, másokra adókedvezményt adnak, de az is előfordulhat, hogy aki egészségtelenül táplálkozott egész életében, az csak korlátozott egészségügyi ellátásra lesz jogosult.
Ez tehát azt jelentené, hogy bárki bármit ehet, és mindenből annyit, amennyit csak akar, de aki nem törődik az egészséges táplálkozással, nem részesülhetne ugyanolyan, teljes körű egészségügyi szolgáltatásokban, mint az, aki vigyázott az egészségére és visszafogta magát. Miért van az például, hogy az a negyvenéves vegetáriánus nő, aki hosszú ideje saját elhatározásából kis kalóriatartalmú étrenden él (ami drasztikusan csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet), pontosan ugyanolyan egészségügyi ellátást vehet igénybe, mint az a szintén negyvenéves nő, aki dohányzik, rendszeresen a pohár fenekére néz, és hamburgeren meg csipszen él?
Ők ketten a jövőben eltérő megítélés alá esnek majd – legalábbis az egészségbiztosítójuk ismerni fogja táplálkozási szokásaikat, s annak megfelelően kaphatnak biztosítási jutalompontokat. Bizonyos táplálkozási formák tilalom alá kerülnek, valahogy úgy, ahogy napjainkban a biztosítótársaságok a nagy kockázatú gépkocsivezetőknek tiltják bizonyos típusú járművek vezetését.
Hogy hogyan? A könyv szerint egyszerű: a jövőben általában digitálisan zajlanak majd a tranzakciók – bankkártya, hitelkártya vagy a mobiltelefonunkban tárolt digitális pénz segítségével –, ezért a biztosítók megvásárolhatják (vagy megkaphatják) az ügyfeleik táplálkozási szokásaira és viselkedésére vonatkozó adatokat, s ennek megfelelően alakíthatják ki minden egyes ügyfelük kockázati profilját.

Bár én remélem, ez csak valami rossz vicc, mégis meglepődve olvastam ezt a tervet, miszerint abból kívánnak később egyes betegbiztosítók olvasni táplálkozási szokásainkról, hogy hol használtuk bankkártyánkat. A napnál is világosabb, hogy ha ez valós kezdeményezés, akkor el fog bukni az adatvédelmi biztosnál, sőt, jó eséllyel még az állampolgári jogok biztosánál is, így bárki megnyerheti majd az ezzel kapcsolatos (próba)pert, ha egyáltalán eljut eddig a szakaszig ez az ördögi terv. Orwell jut eszembe a sorok olvastán, ráadásul a cikk talán még magától értetődő, pozitív fordulatnak is veszi ezt az egészet. Ráadásul azt sem tudhatjuk, hogy a táplálkozáshoz szorosan hozzákapcsolódó mozgást mennyire vennék figyelembe egy ilyen felmérés során, hiszen egy jó futás, kerékpározás, netán egy izzasztó otthoni hancúrozás nem jelenik meg a bankszámlánkon, mégis égeti a gyorsétteremben felszedett kalóriákat. :)
Én nem hiszek ebben a rendszerben. Az efféle álmok álmodóinak előbb meg kell várniuk, míg egy újabb rendszerváltás történik, méghozzá az Orwell által megrajzolt világba...
Te mit gondolsz erről?

Töketlen a Volksbank

Mint tudjátok, a munkám miatt sok banknak vagyok egyszerre az ügyfele, hogy ismerjem a szolgáltatásukat személyesen is. Van számlám a Magyarországi Volksbanknál is.

Idén januárban költségoptimalizálás címén minden számlámnál igyekeztem a lehető legolcsóbb konstrukciókat kiválasztani, hiszen havi több ezer forintot takarítok meg ezzel, sok kicsi sokra megy alapon. Szinte minden banknál lehet valamilyen olcsóbb megoldást választani, tippek itt (a cikk alján egy táblázatos összeállítás is letölthető): http://www.bankkartya.hu/?cikk=4571 .

A Volksbanknál is választottam egy ingyenes számlát, igaz, ehhez le kell kötni 50 ezer forintot. Mivel akkor néhány napja indult el a Volksbank megújított internetbank szolgáltatása, melyről magam is csak véletlenül, a bank honlapján értesültem, hát gondoltam, igénylem azt is.
Meglepődtem, amikor mondja az ügyintéző, hogy a betétlekötést nem tudja a rendszer. Egy pillanatra elgondolkodtam: a korábbi internetbankjuk, mely CSAK Windowson és ott is CSAK Internet Exploreren vagy Netscape-n megy (de úgy, hogy még az IE motort használó Maxthonon sem fut!) annyira fapados, hogy fapadosabb nem is lehetne. Két dolgot lehet tenni vele: átutalást benyújtani és számlakivonatot lekérni. Egyenleg is csak így ismerhető meg, kivonatlekérdezéssel, mely ráadásul kétlépcsős. Ja, és a szolgáltatást gépenként (pontosabban Windows telepítésenként) kell aktiválni úgy, hogy ki kell valamit nyomtatni és be kell küldeni a bankba. Hát ilyen a régi rendszer!

Erre több év után most csinálnak egy új internetbankot, és az olyan alapvető műveletet nem tud, hogy betétlekötés! Most nem mondom, hogy más internetbankok mire képesek, de pl. az OTP-nél vagy a CIB-nél szinte mindent meg tudsz csinálni, amit ma csak kiajánlhatnak az ügyfélnek a bankok. Következő meglepetés: visszamenőleg nem lehet számlatörténetet lekérni még az új rendszerben sem, csak az internetbank szolgáltatás indítását követő első tranzakciótól kezdve. Még ez is OK. Következő infó: a betétlekötést sem fogom látni, amíg egy tranzakció nem történik a lekötött betét számlán. OK ez is (milyen más választásom van?).

Eltelik 5 hónap. No, gondolom, megnézem már, hogy hogy alakult a számlám, megvan-e még a lekötött betétem, mert számlakivonatot (szintén költségoptimalizálás okán) nem kértem, bőven elég nekem az internetbank is. :) Nézem az internetbankban, de nem látszik a lekötött betétem.

Nosza, hívom a telefonos ügyfélszolgálatot, de nem tudok bejelentkezni, a kód nem működik. Ügyintézőhöz kerülök, aki átkapcsol egy internetbankos kollégájához. Az megemlíti, hogy lehet, hogy nem kértem, hogy a lekötött betétet is láthassam az internetbankban. De, szerintem kértem, de nézzük meg! Megnézi, tényleg kértem. OK. Akkor csak az lehet, hogy a beállítás óta még nem történt meg az a bizonyos első tranzakció, amely után az új fapados rendszerben is láthatom végre a lekötött betét egyenlegem. Mondom a srácnak, hát a kamatjóváírás nem számít annak? Hiszen tutti, hogy 1 havi rendszeres ismétlődő lekötést kértem. Azt mondja, de igen, annak számít, csakhogy én a folyószámlámra kértem átvezetni a kamatot, így a lekötött összeg változatlan maradt, úgyhogy még mindig nem történt meg az a bizonyos egy tranzakció.

Hát esküszöm, ilyen rendszer csak a Volksbanknál van! Na jó, akkor módosítsuk, hogy kamatos kamat kerüljön visszaforgatásra, tehát a gép kösse le lejáratkor a kamatot is. Igen ám, de ehhez fel kell hívjam az ügyfélszolgálatot újra. OK. Felhívom.

Persze megint nem tudok bejelentkezni, hiszen az az előbb sem ment. Mivel most már ez a fő probléma, hát nekikezdünk az ügyintézővel. Mondom neki, kezemben a januárban megkötött szerződés, mindent úgy csinálok, ahogy kell. Mondja, hogy az a baj, nem vagyok berögzítve a rendszerben. De nagyon rendes, felajánlja, hogy utánanéz és visszahív, de nem ma, mert délután fél ötkor már nincs nyitva a fiók, ahol a szerződésem őrzik. OK, mondom neki, csak abban segítsen, hogy ne kelljen bemenni a fiókba újra, mert az nekem idő, az idő meg pénz. :)

Két nap múlva hív, azt mondja, na, minden megoldódott, már működik. Legott hívom a telefonos ügyfélszolgálatot, hogy végre megadjam azt a #&@>{ betétrendelkezést, de megint nem megy a kód. Ügyintézőhöz kerülök, aki megnyugtat, hogy ők a szerencsétlenek, nem én, és hogy visszahív.

Pár perc múlva hív is vissza. Mondja, hogy örömhírrel nem tud szolgálni: a berögzített szerződés a következő munkanap lép csak életbe, a kollégája ezt elfelejtette közölni velem, elnézést kérnek. Mivel aznap péntek van, hát hétfőn fog legközelebb működni. OK.

Ma hétfő van, boldogan leporolom a kis azonosító kártyámat, pötyögöm be a számsort, és a kód MEGINT NEM MŰKÖDIK!!! Újfent ügyintézőhöz kerülök, aki persze ismételten semmit nem tud on-line csinálni, csak későbbi visszahívást ígér, de azt megerősíti, hogy a kódnak már működnie kéne.

Na itt kattantam el a Volksbankkal kapcsolatban és elhatároztam, hogy beírom a blogomba ezt az egészet, hátha ráakadnak a keresők és mások nem járnak úgy, ahogy én: volksbankosak lesznek... :((((

Utóirat, már a közzététel után: jó sokára aztán felhívtak, és közölték, hogy a pénteken rögzített szerződést most csak szerdától fogom tudni használni, mert épp "rendszerkarbantartás" van. Na most, ma hétfő van, még csak nem is kedd (azt már nem is mondom, hogy munkanap).
És ezt csak most mondták, se pénteken (2x), se ma előtte nem jutott egyikük eszébe sem!

Na, hát ilyen bank ez a Volksbank. Szerintem ne üzleteljetek vele, vannak náluk jobbak, profibbak! (Tippek magánban.)

Nincs kilincs - avagy milyen a zárt osztály belülről?

Ha építkezős blogom lenne, akkor nyilván teljesen más értelme lenne a "Nincs kilincs" bejegyzésem címének, mint Szilágyi Gyula könyvének címeként, melyet a névnapomra kaptam Szilvitől. Itt is köszönöm!
A mű "irányított" ajándék volt abból a világból, mely nagyon is érdekel engem.
A könyv írója szociológusként nem tudja elképzelni, hogy az általa pszichiátriára irányított betegek miért nem képesek meggyógyulni, miért térnek vissza ugyanolyan, vagy rosszabb állapotban, mint előtte. Kis mérlegelés után igen kockázatos döntést hoz: saját bőrét kockáztatva ugyanolyan csövesnek öltözik, mint páciensei és eme inkognitóban vállalja a zárt osztályra való bekerülést, hogy megismerje a kendőzetlen igazat. Menet közben jön rá a pokol, a kötelezően bevett gyógyszerek lélekromboló hatása, mely egy egyirányú utca, de emellett megismerkedik néhány - szó szerinti - pszichopatával is.
A könyv nem azért érdekel engem, mert pszichológus szeretnék lenni, bár az emberek megismerésének igénye kétségkívül foglalkoztat. Azonban képtelen lennék ezért cserébe latin kifejezéseket tanulni és Lenin összes művének megfelelő tananyagot tanulni, hogy aztán felmondhassam a vizsgákon.
Bár sokat tudunk arról, hogy az agyunk hogyan működik, de az "operációs rendszerről", melyet talán léleknek hívunk, még mindig eléggé keveset. Ha diagnosztizálni egyre pontosabban tudják is, még a pszichiáterek is bizonytalanok abban, hogy a lélek betegsége mitől alakul ki. Mitől vagyunk "normálisak", és mitől "kattanunk be". Miért van az, hogy egyikünk könnyed, laza, másikunk meg állandóan gyötrődik-tépelődik. Mitől vannak gátlásaink, vagy épp mitől nincsenek.
Egyszer kérdeztem Fabriktól, hogy árulja már el, mitől ilyen könnyed, vidám. Azt válaszolta, hogy rájött arra, hogy minek idegesítse magát, amikor teheti ennek az ellenkezőjét is. Vaskosan tömörített, remek életfilozófia, én mégis úgy érzem, nem általánosítható. Erre fogékonynak is kell lenni, ehhez adottság is szükségeltetik.
Szilágyi Gyula Nincs kilincs című műve azt taglalja, hogy alapvetően három irányzat verseng a lelki kisiklások magyarázataiért (1 - agyi eredetű, tehát szervi, 2 - gyermekkorból hozott, tehát szülői, ill. egyéb környezeti, 3 - az egyén saját környezetének beilleszkedési problémái okozzák), de az a baj, hogy ezek mindegyike ki akarja zárni a másik kettőt. Pedig az igazság valahol középen van.
A lelkibeteg embereket még 120 éve is brutális módon "kezelték" (szerintem inkább megfélemlítették), mint pl. ülő helyzetben lekötözés, 300 vödör hidegvizes lelocsolás, izzó vassal a talp és a fej ütögetése, vagy a mellen átvetett kötéllel felakasztás és a két kéz kikötése a cella falához, stb. Mint tudjuk, a materializmus is sokáig tagadta a lelki eredetű betegségeket, mígnem a hetvenes évektől a gyógyszeres kezelés (farmakológia) vált egyre inkább befutóvá, ma pedig már szinte kizárólagos, hiszen másra nincs is ideje a pszichiáternek, ha egyszer egy betegre 10 perc jut. Miközben a társadalom - óvatos becslések szerint is - legalább 10-15%-a szorulna valamilyen segítségre, a pszichológiai-pszichiátriai kezelési lehetőségek (ágyszám, betegre jutó idő) az egészségügy átalakítása következtében egyre csökkennek.
A könyv - több eset megrázó erejű bemutatásával - taglalja azt is, hogy a mai értékrendünk, társadalmi viszonyaink és a mindennapi gyilkos önző harcaink vajon mennyiből felelősek az elesettek szaporodó számáért, és a gyógyulásuk vajon egyedül a pszichológia feladata-e? Mert a lelki orvostudomány lehetőségei ma igen korlátozottak, mondhatni csak tüneti kezelésre alkalmasak, amíg a problémák gyökere, vagyis az egyén életkörülményei nem javíthatók, beillesztve őt egy olyan társadalmi közegbe, ahol képes értéket teremteni, és megbecsülést kapni cserébe.
Az Antidepresszáns tények-tévhitek oldalon Varga Bernadett ismertetését is olvashatjátok a műről, az Élet és Irodalom cikkében pedig részleteket is olvashattok a könyvből. Érdemes beleolvasni, brutális!!!

Fekete Google

Kaptam többféle értelmezést, hogy miért választottam a feketét új háttérnek, pl. a hangulatomat mutatja, exkluzív, stb.
Kétségkívül van bennük valami, de leginkább egyszerűen azért választottam, mert tetszik. Kifejezetten ilyet szerettem volna.
A trendek lehet, hogy a fehér felé tartanak, de ugyanakkor ne feledkezzük meg a fekete Google-ról sem, mely nem csak elegáns, de meg is takarít a fehérhez képest, ugyanis a fehér háttérrel a monitorok többet fogyasztanak és sok kicsi sokra megy. A fekete Google folyamatosan számolja, hogy segítségével hány wattórát takarított meg a világ. Használd Te is ezt: http://www.blackle.com/

Tükörbaba

Mivel egy szép nagy tükrös szekrény van az ágyunk mellett, "vízszintesezés" közben gyakran van módja Nickinek megszemlélnie "tükörbabát" (R). Most kiderült hogy tényleg létezik, íme a bizonyíték: