Megszűnt a Danubius és a Sláger Rádió

Tegnap megszűnt a Danubius és a Sláger Rádió. Nem hiszem, hogy itt mindenki tőlem tudná meg a hírt, de nem is ezért írok róla. Hanem mert kötődtem hozzájuk.

A Danubius Rádió annak tájékán kezdett "nagy" és országosan ismert lenni, amikor én a Magyar Rádióhoz kerültem hangtechnikusként. Vagyis 1987-ben. Addigra teljesen egyértelműen kitapintható volt a magyar lakosságban egy könnyűzenei rádió iránti vágy. A Petőfi Rádió Tánczenei koktéljai, Csak fiataloknak és Fiataloknak c. műsorai, vagy Kettőtől ötig kívánságműsorai még elvileg sem voltak képesek betölteni azt az űrt, amit egy ilyen rádió hiánya okozott.

A Danubiusról csak a hülye gondolhatta, hogy nem lesz sikeres. A Magyar Rádió egyik legnagyobb vállalkozása volt, hiszen a teljes adás élő volt, ami sokáig szokatlan volt a Rádió falai között, noha - mint tudjuk - a rádiózás hajnalán minden műsor élő volt.

A Danubius Rádió egy világ volt a világban. Emlékszem, amikor felmentem néha a stúdióba, az ember megérezte azt a feelinget, hogy az akkori EGYETLEN ilyen rádió stúdiójában van, ergo ott van a tűznél, ahonnan elkészül és kiindul az a műsor, melyet gyakorlatilag - más zenei rádió választhatósága híján - egyszerűen mindenki hallgat az országban. Még akkor is, ha nyáron német nyelvű. A kezdeti stáb - mivel német nyelvű műsort sugárzott - a Magyar Rádió német nyelvű külföldi adásainak szerkesztőségéből alakult. Máig emlékszem például Fikár Lászlóra, akit személyesen is ismertem, de onnan indult Bochkor Gábor is, akinek a lendületes német nyelvű műsorvezetésére már akkor is felfigyeltem ("am Mikrofon ist ihr Gabor Bochkor"). Ott volt Kálmán Zsuzsa is, akinek a hangja nekem sosem tetszett, de máig emlékszem a magyar nyelv varázsait bemutató német nyelvű műsoraira, melyben ismétlődött a később szállóigévé vált "tipisch ungarisch". Külön bejött nekem Bánky Csaba, akit szintén személyesen ismertem, s aki szintén a német nyelvű műsorban szerepelt. Pont katona voltam emlékszem, amikor egyszer épp Csaba vezette a műsort, s az egész laktanya visszhangzott a hangjától, hiszen minden hálóban a Danubius szólt, s a jó idő miatt nyitva voltak az ablakok Jó érzés volt tudni, hogy Csabával személyesen ismerjük egymást. (Fontos megérteni, hogy az a feeling, mikor EGYETLEN ilyen rádió van az országban, s nincs zenei tévé, nincs MP3, nincs internet, a külföldi lemezek beszerezhetetlenek és drágák, az teljesen más, mint manapság és az az idő bizony soha nem fog már visszajönni...)

Aztán 1988-tól nem állt le az adás a nyár végén, hanem magyarul folytatódott, szinte mámor volt hallgatni egy ilyen rádiót magyar nyelven. A rádiónak nagy hamar önálló arculata lett, nekem speciel igencsak bejöttek például Boros Lajos szombat esti műsorai, akit a seregben hallgattunk egy olyan rádión, amelyen egyébként egész nap a Danubius Rádió szólt. Csak hajnalban húzta ki az ágyhoz legközelebb alvó bakatársam, mert 1 kHz-es mérőjellel kezdték az adást.

Otthon ennek nyomására felszereltem egy URH-s zsebrádiót (a nyolcvanas években ez kifejezetten ritkaság volt, így egy rádióroncsba kellett életet lehelnem), melyen egész nap a Danubius szólt.

De nekem egyre kevésbé tetszett a Danubius, inkább a kezdeti német spontán műsorok jöttek be a legjobban. Rengeteg volt a rádióban a beszéd, sőt még külön beszélgetős műsorok is voltak, mintha a rádió valami társadalmi felelősséget érzett volna ez iránt, mikor arra ott volt három másik országos közszolgálati rádió. Nem értem, miért a zene elől kellett elvenni erre a műsoridőt.

Aztán emlékeim szerint 1991-ben elindult a Radio Bridge, mely Budapesten az azóta megszűnt VOA Europe zenei (+ideológiai) műsorát közvetítette, de annyira profi lebonyolításban, amely túltett a Danubiuson. Azóta is azt a műsorstruktúrát szeretem a legjobban, és azt, amikor a zenére csak addig beszélnek rá, amíg az ének el nem indul a dalban. Később ezt valamennyi magyar kereskedelmi rádió is igyekezett átvenni, több-kevesebb sikerrel. (A VOA-nál ez kötelező volt!)

A Danubius fejlődését, átalakulását később már nem követtem nyomon.

1997-ben elindult a Sláger Rádió, melyhez szintén van személyes kötődésem, hiszen Micskó Attila barátom dolgozott ott zenei igazgatóként, akit még a Radio Bridge időszakából ismertem meg. A Sláger persze már nagyüzem volt, nem tett lehetővé egyénieskedéseket, mindenkinek be kellett állnia a sorba. Egyszer vagy kétszer voltam is a stúdióban Attila barátom jóvoltából. Na meg a telefonok! A Sláger - hogy megismertesse magát - iszonyú pénznyereményeket osztogatott a hallgatóknak, amitől szó szerint meghaltak a telefonvonalak. Akkora forgalmat generáltak, hogy komplett irányokat terheltek túl a hallgatók, így az akkori Matávnak meg kellett oldania, hogy egy bizonyos mennyiségnél több forgalmat ki sem engedett a Sláger Rádió felé a helyi központokból.

Aztán a Slágertől is elfordultam, mert meguntam a tucatzenét. De elismerem, hogy népszerűek voltak, az egyik legnépszerűbb magyar rádióadó volt. Ha bárki azt újra fel akarja építeni, nagy fába vágja a fejszéjét. Sosem hallgattam, de ha épp mégis, akkor én szerettem a Bumerángot a Slágeren, ahogy előtte a Cappuccinót is a Danubiuson, sőt, a kilencvenes évek Szombat esti extázisát is, mely szerintem az egyik legjobb rádióműsor volt, s kár, hogy tudatosan kivégezték.

Hát most mindkét adó elhallgatott, nevesincs újak jöttek a helyükbe, akik csak azért, mert elnyerték a jogot a sugárzásra, összekapkodtak valamit másfél hónap alatt és folytatnak valami egészen mást. Én nem hiszek bennük. Noha valahol egyetértek Hajós Andrással, aki azt nyilatkozta, hogy ez a két országos kereskedelmi rádió rendkívül sokat rontott az ország zenei ízlésén (gondolom azzal, hogy csak azt lehetett hallgatni, amit ők adtak és ők csak a tucatzenét adták), mégis úgy gondolom, sok tekintetben két professzionális rádióállomás szűnt meg.

Heal Edinával, a Sláger Rádió vezérigazgatójával volt szerencsém februárban találkozni egy bankkártya konferencián, ahol a Sláger hitelkártya kapcsán faggattam egy kerekasztal beszélgetésben. Szimpatikus hölgyként ismertem meg, szurkolok neki és a csapatának, hogy újra tudják építeni azt, amit egyszer értékként már létrehoztak, de a Danubius feltámadásában egyáltalán nem hiszek.

A Danubius Rádió, vagyis az első magyar kereskedelmi-zenei rádió élete 1986. júliusától 2009. november 18-ig tartott.

Béke poraira!

Gyorstalpaló digitális tévézésből és rádiózásból - már ne végy tévét ennek elolvasása nélkül!!!

Talán sokan hallották, hogy hamarosan átállunk a digitális tévézésre (DVB-T, MPEG-4), de szerintem baromira nem foglalkozik vele senki. Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy ez már jelenleg is elérhető, sőt két év múlva, 2011. júliustól már csak digitális földi tévésugárzás lesz, így a jelenlegi készülékeik, - illetve a most vásárolt digitális DVB-T, MPEG-2 tévékészülékeik is akár - alkalmatlanok lesznek ezek nézésére egy külön pénzért megvásárolható kiegészítő berendezés (az ún. set-top-box) nélkül. A legolcsóbb ilyen berendezés most 29.900 Ft, akciós áron!

De a digitális tévé mellett öt és fél év múlva (2015. január 1-től) kizárólagos jelleggel digitális URH rádió műsorszórás is lesz (DMB és DAB+, ez utóbbi kísérleti jelleggel már most is van Magyarországon, a legolcsóbb készülék most 35.000 forint, de vigyázni kell, csak DAB+ jó, sima DAB nem!), egy másik szabvánnyal (DRM) pedig digitális középhullámú és rövidhullámú rádió is megvalósul (ezzel még csak kísérletek folynak Magyarországon, készülékárusítást nem találtam).

És akkor ezek még csak a földfelszíni sugárzások, de lesz (van) külön digitális tévészabvány a kábeltévére (DVB-C), műholdas tévére (DVB-S) és a mobiltelefonos tévére is (DVB-H), melyek között szintén el kell tudni majd igazodni!

A magyar interneten már van fenn anyag ezekről, de borzasztóan kevés és rosszul összeszedett, kevéssé rendszerezett. Ezért elhatároztam, hogy ha már egy fél napot rászántam ezek tanulmányozására, és úgy-ahogy képbe jöttem digitális tévéből és rádióból, akkor leírom nektek, hogy számotokra ez egy helyen elérhető legyen.

Már ne vegyél semmilyen tévét - és a rádiók közül digitális rádiót sem - anélkül, hogy ezt el ne olvasnád!!!

A leírás a 2009. március 29-i állapotokat tükrözi.

A blogbejegyzés a rádiós blogomon jelent meg, kattints ide az elolvasásához!

Petőfi Rádió - Nagggyon zene?

Az MR2 Petőfi Rádió - Nagggyon zene épp június elsején büszkélkedett azzal, hogy egy éves lett. Mondjuk egy ideig nekem is tetszett, de amikor az egyik nap délelőtt, majd délután is hallottam a Kaukázustól, hogy "Szabad Szalai Évával az édenkertbe’ almát szedni", akkor felmerült bennem, hogy ugyanazzal operálnak, mint a kereskedelmi adók, csak hát költségvetési támogatással. Közben olvastam az egyik hírlevélben a jelenlegi Magyar Rádiós állapotok ellen fellépő Cs. Kádár Péterről, akivel lehúztunk pár rádiós hetet a Fiksz Rádióban és a Sziget Rádióban, és gondoltam, ha már tavaly éhségsztrájkolt a Rádió jelenlegi vezetése ellen, akkor nem is lehetne nála ideálisabb személyt kifaggatni arról, hogy mik történnek mostanában egykori munkáltatóm, a Magyar Rádió házatáján.

- Bemelegítésül (ez igazából nekem lenne fontos), hogy (urban legend) a "Csé", igen elterjedt beceneved vajon tőlem származik-e 1993. szeptemberéből, mert én e neved teljesen magamtól optimalizálva ordítottam utánad még a Fiksz Rádió Andrássy úti stúdiójából, amikor mindig eltűntél és már csak másodpercek voltak hátra a következő megszólalásodig...

- A Cs. nem tőled származik. Amikor rádiózni kezdtem 1978-ban, kiderült, hogy van már egy Kádár Péter. Mesekönyveket írt. A tőle való megkülönböztetésként vettem föl a Csét, mert ha már más nevet kell választanom, CSAKAZÉRTIS maradjak Kádár Péter.

- A neveddel is fémjelzett Társaság a Közszolgálati Rádióért honlapján is olvasható Victor Máté tanulmánya, mely szerint ez a műsor nem közszolgálati rádióadás, de Such György, a Magyar Rádió éppen regnáló elnöke arra hivatkozik, hogy a közszolgálatiságnak elég a Magyar Rádió egészében teljesülnie. Született közben egy Victor Máténak igazat adó határozat a képernyőelsötétítős ORTT-től, de ettől még a Petőfi Rádió maradt, ami volt, Szalai Évástul, mindenestül. Mik a kilátások?

- Such Györgynek, megbízóinak és közvetlen munkatársainak célja leginkább a Petőfi Rádió átalakításában mutatkozik meg. Ezt az érdekcsoportot nem érdekli a rádió, nem érdekli a közszolgálat. A feladat az, hogy minél olcsóbb rádiót működtessenek mindaddig, ameddig a Magyar Rádió jelenlegi telephelyét nem sikerül átjátszani az új gazdának. Ezért a rengeteg ismétlés (nemcsak a Petőfin); ezért a gyalázatos hangminőség (nem kell technikus), ezért az ócska honlap (nem kell honlapkészítő stáb.) A legújabb fejlemény, hogy július 28-án engedélyt kapott a Magyar Rádió vezetősége arra, hogy aláírjon egy 3,2 milliárd forintos hitelfelvételi szerződést a CIB Bankkal. A hitelfelvétel érdekessége, hogy eredetileg csak akkor vehettek volna föl, ha a Magyar Rádió megnyeri a digitális adóhálózat kiépítéséről szóló pályázatot. Valószínűleg ez le is volt pacsizva (hiszen a pályázatot úgy írták ki), de aztán a pártok meggondolhatták magukat. Jogos a kérdés, miből fogja visszafizetni a Magyar Rádió a hitelt, amiből például szeptembertől fizetést emelnek? Nos, a hitel fedezete a Magyar Rádió stúdióépülete. Vagyis az fog történni, mint a Magyar Televízió esetében: a Magyar Rádió elveszíti a vagyonát, és az épületet vissza fogja bérelni - közpénzen persze - a CIB Banktól vagy attól, akinek a CIB eladja az épületet. Az is érdekes még, hogy a pénzügyminiszter - Gyurcsány Ferenc állítólagos utasítása ellenére - sem hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy miért írta alá a jelzálog bejegyzését.

- Ugyanakkor a tunc-tunc profilú kereskedelmi adók érezhetően vesztésre állnak a Petőfi megújulása óta. Nem lehet ez a szalaiévás Petőfi mégiscsak egy valódi közszolgálati felemelkedés bölcsője, melyben erősebb reklámbevételekből keresztfinanszírozással eltarthatja a napi nettó (ismétlések nélkül) 8 órás műsort sugárzó Kossuth Rádiót? Továbbá a Bartókot és a szinte ismeretlen régió-rádió MR6-ot is, hogy a nemzetiségeknek sugárzott MR4-ről, vagy a Parlamentből közvetítő MR5-ről már ne is beszéljünk, hiszen ezek együttes ismertsége és hallgatottsága szerintem el sem éri a parlamentbe jutási 5%-os küszöböt...

- Ami a Petőfi Rádió reklámbevételeit illeti, a Magyar Rádió összes reklámbevétele olyan alacsony az állami támogatáshoz képest, hogy ebből egy modern, sokszínű Magyar Rádiót nem lehet létrehozni.

- Mi zajlik most a Magyar Rádióban a véleményed szerint? Visszarendezhető ez?

- A Magyar Rádióban egy elvakult kommunistaellenességgel díszített korosztályi átalakítás folyik, igen erős pszichoterror kíséretében. Ennek mutatója az "emerezés" (Such György a kommunisták aljas incselkedésének tekinti a három országos program elnevezését), az angol nyelv pöffeszkedő használata, és legújabban az, hogy a januárig visszamenő hatályú szeptemberi fizetésemelésből az idén nyugdíjba menők nem részesülnek, s ezzel nemcsak az idei jövedelmük csökken akár egymillió forinttal, hanem a nyugdíjuk is. Az intézményben számottevő ellenállás nincs. Míg korábban a Magyar Rádió munkatársai készségesen válaszoltak mindenféle hallgatói észrevételre, sőt olykor a hallgatók ügyes-bajos ügyeit is intézgették, napjainkban ugyanolyan merevek, mint bármely multicég közönségszolgálata. Ez utóbbiakról tudjuk, hogy mélyebb, szakmai, érdemi információt nem lehet kapni tőlük, de ezt te jobban tudod, mint én. Próbáld meg pl. magánemberként fölhívni a 1412-őt... :-)))
A Magyar Rádióban nem visszarendeződésre lenne szükség, hanem egy nagyon változatos, sokszínű és igényes műsorszolgáltatásra, sok tartalommal rendelkező honlapra, stb. Ilyen rádiót bármikor lehet csinálni, hiszen az alkotó tevékenység az ember legszebb tulajdonsága. Természetesen könnyebb akkor, ha van kitől tanulni, és nem kell újból mindent feltalálni. Ha majd lesz olyan közakarat, amelyik modern, közszolgálati rádiót kényszerít ki a hatalomból, lesz ilyen rádió is.

- Egy éve éhségsztrájkkal próbáltad a Magyar Rádió jelenlegi vezetését jobb belátásra bírni a rádiós létszámleépítések ügyében, de vaságy nélküli 45 kg-os alkatodat ismerve ez valójában álcázott öngyilkossági kísérlet volt. Rádiós vagy már újra?

- Nem.

- Milyen most a viszonyod Such Györggyel? Söröztetek együtt mostanában?

- Such Györggyel levelező és peres viszonyban állok. Bár ő nem örül ennek a viszonynak, de az az ő baja. Az első, lezárult eljárást megnyertem, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elmarasztalta a Magyar Rádiót a velem kapcsolatos diszkrimináció miatt. Azért az már valami, hogy a Magyar Rádió legnagyobb ellenségének tekint. Ezek szerint jó úton haladok.

- Az életművedet tekintve többet tettél le eddig az asztalra, mint Gyurcsány és Orbán együttvéve, Such Györgyről már nem is szólva. Ha meg kéne tanulnom, belesülnék. Most épp mivel foglalkozol?

- Jelenleg ún. álláskereső vagyok, de 55 évesen, jogosítvány és idegennyelv-tudás nélkül nem könnyű alkalmazotti munkát találni. Ettől függetlenül, rádiós maradtam, az álmaim többségében a Magyar Rádióban készítek jobbnál jobb dolgokat. Ha azt nézzük, hogy átlagosan napi 8
órát alszom, tulajdonképpen nem történt semmi.

- Hát akkor HAJRÁ! :))) És köszi a beszélgetést!

Rádióadások és készülékek

Kevesen tudják rólam, hogy afféle hobbim (már amikor időm engedi) a rádiózás. Ugye a rádió és tévéműszerész szakmámat (ma már nincs ilyen!) is azért választottam, mert ez tetszett meg legelőször. A dolog úgy történt, hogy kaptam egy Westminster 748-as zsebrádiót, amolyan szokványos korabeli átlagzsebrádiót. Anyukám úgy adta át, hogy csak a Kossuth és Petőfi vételére képes, de azért egy ideig jó lesz. Na, hát amikor befogtam vele a BBC magyar adását, majd az Amerika Hangját, akkor jöttem rá a rádiózás szépségeire. Volt egy kedvenc zenei adóm is, a Saarlandischer Rundfunk az 1422 kHz-en, és az elmaradhatatlan Luxi az 1440 kHz-en. Mára mindketten megszűntek középhullámon, ahogy a Petőfi Rádió is. De ekkor még csak a nyolcvanas években járunk, még nincs internet, nincs külföldi tévé, nincs szabad sajtó, sokáig nincs műholdas tévé sem, az egyetlen lehetőség arra, hogy a külföldi infókat beszerezd, az a rádió. Sokan hallgatnak akkoriban külföldi rádiókat Magyarországon, messze nem csak a Szabad Európát, hanem például a BBC magyar adásait, a nap minden szakában, sőt, vasárnap még egy 1 órás popzenei műsort is adtak, rövidhullámon (2,5 kHz-es hang sávszélességen). :) De ezen felül is tengernyi külföldi rádió sugároz magyar nyelven, hogy csak a legegzotikusabbakat említsem, például Albánia (túlideologizált, túlpolitizált adások), Törökország, Kína, melyek rövidhullámon foghatók.

Albániáról jut eszembe, emlékszem, Szathmári Anti barátommal elhatároztuk, hogy megpróbálunk kijutni Albániába, amikor ott még szocializmus volt, mert tanulmányozni akartuk a vegytiszta kommunizmust. Mindketten nagyon kíváncsiak voltunk rá. Albánia egy rendkívül zárt ország volt, Enver Hodzsa irányítása alatt még a szovjetekkel is szakított, teljesen bezárkózott. Állítólag 5 (öt) külföldi szerződése volt összesen és az albán alkotmány tiltotta a kapitalista országoknál történő hitelfelvételt. Örökké a háborúra készültek, ennek mai nyomai az országban keresztül-kasul málladozó betonbunkerek, melyekbe az atomháború esetén menekült volna a lakosság. De Albánia egyébként is nagyon puritán volt, nem voltak például autók az országban, és a külföldiek hiánya miatt teljesen zavartalan, értsd: eredeti, természetes formájában pompázott az albán tengerpart. Na, a lényeg, hogy minket nagyon érdekelt ez az ország. Külföldiként csak az ottani belügyminisztérium (!) engedélyével léphettél az országba és azt is csak csoportosan, mindig helyi kísérővel. Két frontot nyitottunk. Az egyik az albán nagykövetség volt Budapesten. Kértem időpontot, elmentem. Fogadtak, nagyon udvariasak voltak. Elmondták, hogyan lehet Albániába bejutni (gyakorlatilag sehogy), majd amikor kifelé távoztam, a vendéglátom kulcsra zárta a kaput azzal, hogy az albán nagykövetség ajtaja mindig nyitva áll ezután is előttem. Talán beadtam a vízumkérelmet, talán nem, de mondanom sem kell, itt nem tudtam előrejutni vízum ügyben.
A másik próbálkozás az albán rádió magyar adása volt. Vettem egy zenélő képeslapot, majd írtam mellé egy nagyon seggnyalós levelet, hogy szeretnénk vízumot kérni, segítsenek. Na, hát válaszoltak, sőt, a javaslataimat át is vezették az adásokban. Meg is lepődtem.
Később, a Magyar Rádiós éveim alatt Orosz Józsi (igen, a napkeltés-klubrádiós Orosz Józsi) megjegyezte, hogy ő egyszer volt kint náluk (a piszok, :) hogy irigyeltem ezért) és amikor a magyar adás munkatársai büszkén mutatták az én képeslapomat, bent volt a vitrinjük közepében! Józsi ismert engem, egyből tudta rólam, hogy ez valami hátsó szándék lehetett.
De vízumot innen sem kaptunk. Ma már Albánia "sajnos" nem egzotikus ország. Még egy ilyen azért van, az a kommunista Észak-Korea, arról majd máskor írok, de az nagyon messze van és drága. Elérhetetlen. De annyiból hasonlít, hogy ott sincs külföldi, ott sincs autó és ott is csak kísérővel mehetsz az országban. Engem még mindig nagyon érdekel, csak a korabeli Albániával szemben Észak-Koreában rendkívül sajnálnám a 26 millió éhező és a legkeményebb kommunista diktatúrától szenvedő helyieket.

Na, szóval a rádiózás. Később - persze szüleim jóindulatából - szert tettem egy Sokol 404-es rádióra. Még ez sem fogott rövidhullámot, ami a nagy, de sokáig elérhetetlen vágyam volt. Viszont egy fejlettebb, korszerűbb rádió volt a klasszikus Sokol 403-nál, melyben még akkumulátor is volt, és még bőrtok is járt a rádióhoz. A Sokol 404-nek már dizájnosabb, tiszta műanyag volt a külseje, és ami fontos, kortársaihoz képest nagyon jó volt az érzékenysége (azaz távoli állomásokat is kitűnően fogott) , és a beépített kerámiaszűrő miatt az állomásválasztó képessége is (azaz az erős helyi adók melletti csatornákon is lehetett hallgatni az adókat, szemben több más átlagos típussal, melyeknél a helyi adók pár szomszédos csatornát is "lefedtek"). Itt a képe ennek a bűvös Sokol 404-nek:







Ez különben saját példány, a Vaterán vettem nemrég és felújítottam, de megszólalásig (és utána is) ugyanolyan, mint az én kedves kis Sokol 404 rádióm volt.

Aztán később jött a híres VEF rádió is, olthatatlan rövidhullámú kíváncsiságom csillapítására, de ez már csalódás volt, mert a méretéhez képest már nem volt jobb a Sokolnál, sőt! Ráadásul góliátelemmel ment és az elemeket csak csavarhúzóval lehetett cserélni benne, mert nem patentos volt az elemtartója. Viszonylagos előny volt viszont, hogy a góliát elemek túlméretezettek voltak, így hosszú hónapokig lehetett hallgatni a rádiót, szemben mondjuk egy Sokol 404-gyel. Szathmári Anti barátomnak a mai napig etalonnak számít a VEF rádiója (tőlem kapta!), azon hallgatja a Kossuth Rádiót. Íme a VEF rádió, kamaszkorom híres VEF 206-osa (ezt is újra megvettem, ez is felújítás utáni állapot):









Itt egy részlet a skálájából. Brutál, pedig ez már a dizájnosabb változat. Hiába kérem, 6 rövidhullámú sáv, az azért 6 rövidhullámú sáv! :)









Végül mi jöhetne más, mint a híres Videoton sztereó rádiómagnó! (Ez is a Vateráról van, felújítás után hibátlan állapotban, szinte új.) Én csak 5642-esnek hívom, mert korábban volt 5632-es változata is, de amikor a BRG megcsinálta az üvegszálas erősítésű KM-III-as műanyag mechanikáját, ami akkor világszínvonalú volt, akkor a Videoton kis módosítással legyártotta ennek a sztereó rádiósmagnó változatát, és hát... nem is készült ezt követően - valamint az 5632-es előtt sem - sztereó rádiómagnó a Videotonnál. (Annak idején egy sztereó rádiómagnót félistennek tekintettünk, egyben a csúcskészüléknek is, még ha nem is lehetett Hi-Fi). Az 5642-es ennek ma is méltó képviselője, a szolgáltatásai tekintetében pedig abszolút! Norbival meg is beszéltük, hogy ha ráérünk, külön honlapot csinálunk az emlékének, mert megérdemli! :)







Nemrég leveleztem egy videotonos úriemberrel, amikor segítséget kértem a készülék kapcsolási rajzának beszerzéséhez a Videotontól. Nos, emberemre akadtam, abszolút része volt a korabeli fejlesztőmunkának és elég meglepő dolgokat írt. Például akkoriban még a Videoton szintjén is erőltették a szovjet alkatrészeket, vagy egy külföldi katalógus beszerzése legalább annyira macerás volt, mint banánt szerezni 1 órán belül - a nyolcvanas években járunk! Az akkori Videoton készülékek - a fenti fejlesztőmérnök szerint - a nyugati piacokon drágák voltak és nehezek, a szocialista piac meg összeomlott, így a Videoton eme profilját meg kellett szüntetni.
Kár. Én még mindig azt mondom, világszínvonalú készülékek voltak akkoriban, még ha nehezek is. :) De az 5642-es végleg a szívemhez nőtt! :)

És azért itt van ráadásnak egy Pluto is, RC4623, mely egy katonai készülékre hasonlító dizájnt kapott és egyedülálló hangostelefon szolgáltatása is volt, azaz egy külső hangszóróval - a készüléket kezelve - felváltva lehetett beszélni a végponttal. Na ezért a készülékért meg voltam őrülve, még így 25 év után is! Ne feledjük, a nyolcvanas években járunk még mindig, ekkoriban bármilyen kommunikáció iszonyú újdonság, nincsenek mobilok és bizony a vezetékes telefon lefedettsége is csapnivaló! A Vateráról vettem egy lepukkantat, három hétig dolgoztam rajta, de nem bántam meg, mert egy vadiújnak ható készülék lett belőle. Imádom! A gyerek figyelésére használjuk is, ha a konyhában vagyunk. Íme:











Még írhatnék a Videoton Cleopatra rádióról, mely a Hi-Fi torony megjelenéséig a Videoton asztali csúcskészüléke volt (anyukám unokatestvérénél, Pali bácsiéknál és Szilvi bátyjáéknál, Gabiéknál ma is van, így kötelező darab nálunk is!), vagy írhatnék a Meridian 211 táskarádióról, mely egyesek szerint a legszebb hangú táskarádió volt a nyolcvanas években.
De inkább majd máskor.

Befejezésül egy csemege azoknak, akik még kedvelik a hagyományos távolsági rövidhullámú rádiózást. Íme az összes rövidhullámú magyar nyelvű rádióadás, mely még egyáltalán létezik a korabeli sokszínűségből (forrás: a világ rádióadásait tartalmazó évkönyv, a legendás World Radio and Televison Handbook, WRTH 2008-as kiadása, http://www.wrth.com):













Magyar idő szerint, téli időszámítás, 2007. őszi adatok (nem tartalmazza a környező országok magyar anyanyelvű lakosainak ottani belföldi, nem rövidhullámú adásait):

A kínai rádió magyar adása:
20:00-20:30 7110, 9560 kHz, naponta
21:00-22:00 1458 kHz (középhullám, Albániából sugározzák), naponta
21:30-22:00 7110, 9585 kHz, naponta
22:30-23:00 6145, 7120 kHz, naponta

A horvát rádió magyar adása (a külföldi vajdasági magyaroknak):
18:30-18:40 6165 kHz, naponta

Az izraeli rádió magyar adása az ott élő magyaroknak, helyi időjárásjelentés is van:
20:45-21:00 9345, 6985 kHz, naponta

Az orosz rádió magyar adása:
19:00-19:45 1170 kHz, (középhullám, Bulgáriából sugározzák!), 6030, 6045 kHz, naponta

A szerb rádió magyar adása:
19:00-19:15 7240 kHz, naponta

A török rádió magyar adása:
12:00-12:30 13770 kHz, naponta

Trans World Radio (vallási műsor Monte Carloból):
10:30-11:00 5910, 7210 kHz, naponta
20:40-21:15 1395 kHz (középhullám, Albániából sugározzák!), naponta

Vatikáni Rádió magyar adása (vallási műsor Vatikánból):
05:40-06:00 1530 kHz (középhullám), 4005 kHz, 5965 kHz, naponta
19:10-19:30 1530 kHz (középhullám), 4005 kHz, 5885 és 7250 kHz, naponta.

Bizony barátaim, ennyi az összes! A korabeli adások a kommunista világrendszer szétesésével ugyanis mára már megszűntek vagy áttevődtek műholdra, esetleg az adott országon belülre, persze akkor már nem rövidhullámon.

Így ez a történet sajnos lassan-lassan végetér. Pedig a rövidhullámú rádiózás a preinternet korában pótolhatatlan élmény volt! Aki kihagyta, az nem is tudja, hogy mit hagyott ki...!!!

Hát ennyit akartam írni most erről. Mindenkinek zavartalanul szép napokat kívánok! :)