Rádióadások és készülékek

Kevesen tudják rólam, hogy afféle hobbim (már amikor időm engedi) a rádiózás. Ugye a rádió és tévéműszerész szakmámat (ma már nincs ilyen!) is azért választottam, mert ez tetszett meg legelőször. A dolog úgy történt, hogy kaptam egy Westminster 748-as zsebrádiót, amolyan szokványos korabeli átlagzsebrádiót. Anyukám úgy adta át, hogy csak a Kossuth és Petőfi vételére képes, de azért egy ideig jó lesz. Na, hát amikor befogtam vele a BBC magyar adását, majd az Amerika Hangját, akkor jöttem rá a rádiózás szépségeire. Volt egy kedvenc zenei adóm is, a Saarlandischer Rundfunk az 1422 kHz-en, és az elmaradhatatlan Luxi az 1440 kHz-en. Mára mindketten megszűntek középhullámon, ahogy a Petőfi Rádió is. De ekkor még csak a nyolcvanas években járunk, még nincs internet, nincs külföldi tévé, nincs szabad sajtó, sokáig nincs műholdas tévé sem, az egyetlen lehetőség arra, hogy a külföldi infókat beszerezd, az a rádió. Sokan hallgatnak akkoriban külföldi rádiókat Magyarországon, messze nem csak a Szabad Európát, hanem például a BBC magyar adásait, a nap minden szakában, sőt, vasárnap még egy 1 órás popzenei műsort is adtak, rövidhullámon (2,5 kHz-es hang sávszélességen). :) De ezen felül is tengernyi külföldi rádió sugároz magyar nyelven, hogy csak a legegzotikusabbakat említsem, például Albánia (túlideologizált, túlpolitizált adások), Törökország, Kína, melyek rövidhullámon foghatók.

Albániáról jut eszembe, emlékszem, Szathmári Anti barátommal elhatároztuk, hogy megpróbálunk kijutni Albániába, amikor ott még szocializmus volt, mert tanulmányozni akartuk a vegytiszta kommunizmust. Mindketten nagyon kíváncsiak voltunk rá. Albánia egy rendkívül zárt ország volt, Enver Hodzsa irányítása alatt még a szovjetekkel is szakított, teljesen bezárkózott. Állítólag 5 (öt) külföldi szerződése volt összesen és az albán alkotmány tiltotta a kapitalista országoknál történő hitelfelvételt. Örökké a háborúra készültek, ennek mai nyomai az országban keresztül-kasul málladozó betonbunkerek, melyekbe az atomháború esetén menekült volna a lakosság. De Albánia egyébként is nagyon puritán volt, nem voltak például autók az országban, és a külföldiek hiánya miatt teljesen zavartalan, értsd: eredeti, természetes formájában pompázott az albán tengerpart. Na, a lényeg, hogy minket nagyon érdekelt ez az ország. Külföldiként csak az ottani belügyminisztérium (!) engedélyével léphettél az országba és azt is csak csoportosan, mindig helyi kísérővel. Két frontot nyitottunk. Az egyik az albán nagykövetség volt Budapesten. Kértem időpontot, elmentem. Fogadtak, nagyon udvariasak voltak. Elmondták, hogyan lehet Albániába bejutni (gyakorlatilag sehogy), majd amikor kifelé távoztam, a vendéglátom kulcsra zárta a kaput azzal, hogy az albán nagykövetség ajtaja mindig nyitva áll ezután is előttem. Talán beadtam a vízumkérelmet, talán nem, de mondanom sem kell, itt nem tudtam előrejutni vízum ügyben.
A másik próbálkozás az albán rádió magyar adása volt. Vettem egy zenélő képeslapot, majd írtam mellé egy nagyon seggnyalós levelet, hogy szeretnénk vízumot kérni, segítsenek. Na, hát válaszoltak, sőt, a javaslataimat át is vezették az adásokban. Meg is lepődtem.
Később, a Magyar Rádiós éveim alatt Orosz Józsi (igen, a napkeltés-klubrádiós Orosz Józsi) megjegyezte, hogy ő egyszer volt kint náluk (a piszok, :) hogy irigyeltem ezért) és amikor a magyar adás munkatársai büszkén mutatták az én képeslapomat, bent volt a vitrinjük közepében! Józsi ismert engem, egyből tudta rólam, hogy ez valami hátsó szándék lehetett.
De vízumot innen sem kaptunk. Ma már Albánia "sajnos" nem egzotikus ország. Még egy ilyen azért van, az a kommunista Észak-Korea, arról majd máskor írok, de az nagyon messze van és drága. Elérhetetlen. De annyiból hasonlít, hogy ott sincs külföldi, ott sincs autó és ott is csak kísérővel mehetsz az országban. Engem még mindig nagyon érdekel, csak a korabeli Albániával szemben Észak-Koreában rendkívül sajnálnám a 26 millió éhező és a legkeményebb kommunista diktatúrától szenvedő helyieket.

Na, szóval a rádiózás. Később - persze szüleim jóindulatából - szert tettem egy Sokol 404-es rádióra. Még ez sem fogott rövidhullámot, ami a nagy, de sokáig elérhetetlen vágyam volt. Viszont egy fejlettebb, korszerűbb rádió volt a klasszikus Sokol 403-nál, melyben még akkumulátor is volt, és még bőrtok is járt a rádióhoz. A Sokol 404-nek már dizájnosabb, tiszta műanyag volt a külseje, és ami fontos, kortársaihoz képest nagyon jó volt az érzékenysége (azaz távoli állomásokat is kitűnően fogott) , és a beépített kerámiaszűrő miatt az állomásválasztó képessége is (azaz az erős helyi adók melletti csatornákon is lehetett hallgatni az adókat, szemben több más átlagos típussal, melyeknél a helyi adók pár szomszédos csatornát is "lefedtek"). Itt a képe ennek a bűvös Sokol 404-nek:







Ez különben saját példány, a Vaterán vettem nemrég és felújítottam, de megszólalásig (és utána is) ugyanolyan, mint az én kedves kis Sokol 404 rádióm volt.

Aztán később jött a híres VEF rádió is, olthatatlan rövidhullámú kíváncsiságom csillapítására, de ez már csalódás volt, mert a méretéhez képest már nem volt jobb a Sokolnál, sőt! Ráadásul góliátelemmel ment és az elemeket csak csavarhúzóval lehetett cserélni benne, mert nem patentos volt az elemtartója. Viszonylagos előny volt viszont, hogy a góliát elemek túlméretezettek voltak, így hosszú hónapokig lehetett hallgatni a rádiót, szemben mondjuk egy Sokol 404-gyel. Szathmári Anti barátomnak a mai napig etalonnak számít a VEF rádiója (tőlem kapta!), azon hallgatja a Kossuth Rádiót. Íme a VEF rádió, kamaszkorom híres VEF 206-osa (ezt is újra megvettem, ez is felújítás utáni állapot):









Itt egy részlet a skálájából. Brutál, pedig ez már a dizájnosabb változat. Hiába kérem, 6 rövidhullámú sáv, az azért 6 rövidhullámú sáv! :)









Végül mi jöhetne más, mint a híres Videoton sztereó rádiómagnó! (Ez is a Vateráról van, felújítás után hibátlan állapotban, szinte új.) Én csak 5642-esnek hívom, mert korábban volt 5632-es változata is, de amikor a BRG megcsinálta az üvegszálas erősítésű KM-III-as műanyag mechanikáját, ami akkor világszínvonalú volt, akkor a Videoton kis módosítással legyártotta ennek a sztereó rádiósmagnó változatát, és hát... nem is készült ezt követően - valamint az 5632-es előtt sem - sztereó rádiómagnó a Videotonnál. (Annak idején egy sztereó rádiómagnót félistennek tekintettünk, egyben a csúcskészüléknek is, még ha nem is lehetett Hi-Fi). Az 5642-es ennek ma is méltó képviselője, a szolgáltatásai tekintetében pedig abszolút! Norbival meg is beszéltük, hogy ha ráérünk, külön honlapot csinálunk az emlékének, mert megérdemli! :)







Nemrég leveleztem egy videotonos úriemberrel, amikor segítséget kértem a készülék kapcsolási rajzának beszerzéséhez a Videotontól. Nos, emberemre akadtam, abszolút része volt a korabeli fejlesztőmunkának és elég meglepő dolgokat írt. Például akkoriban még a Videoton szintjén is erőltették a szovjet alkatrészeket, vagy egy külföldi katalógus beszerzése legalább annyira macerás volt, mint banánt szerezni 1 órán belül - a nyolcvanas években járunk! Az akkori Videoton készülékek - a fenti fejlesztőmérnök szerint - a nyugati piacokon drágák voltak és nehezek, a szocialista piac meg összeomlott, így a Videoton eme profilját meg kellett szüntetni.
Kár. Én még mindig azt mondom, világszínvonalú készülékek voltak akkoriban, még ha nehezek is. :) De az 5642-es végleg a szívemhez nőtt! :)

És azért itt van ráadásnak egy Pluto is, RC4623, mely egy katonai készülékre hasonlító dizájnt kapott és egyedülálló hangostelefon szolgáltatása is volt, azaz egy külső hangszóróval - a készüléket kezelve - felváltva lehetett beszélni a végponttal. Na ezért a készülékért meg voltam őrülve, még így 25 év után is! Ne feledjük, a nyolcvanas években járunk még mindig, ekkoriban bármilyen kommunikáció iszonyú újdonság, nincsenek mobilok és bizony a vezetékes telefon lefedettsége is csapnivaló! A Vateráról vettem egy lepukkantat, három hétig dolgoztam rajta, de nem bántam meg, mert egy vadiújnak ható készülék lett belőle. Imádom! A gyerek figyelésére használjuk is, ha a konyhában vagyunk. Íme:











Még írhatnék a Videoton Cleopatra rádióról, mely a Hi-Fi torony megjelenéséig a Videoton asztali csúcskészüléke volt (anyukám unokatestvérénél, Pali bácsiéknál és Szilvi bátyjáéknál, Gabiéknál ma is van, így kötelező darab nálunk is!), vagy írhatnék a Meridian 211 táskarádióról, mely egyesek szerint a legszebb hangú táskarádió volt a nyolcvanas években.
De inkább majd máskor.

Befejezésül egy csemege azoknak, akik még kedvelik a hagyományos távolsági rövidhullámú rádiózást. Íme az összes rövidhullámú magyar nyelvű rádióadás, mely még egyáltalán létezik a korabeli sokszínűségből (forrás: a világ rádióadásait tartalmazó évkönyv, a legendás World Radio and Televison Handbook, WRTH 2008-as kiadása, http://www.wrth.com):













Magyar idő szerint, téli időszámítás, 2007. őszi adatok (nem tartalmazza a környező országok magyar anyanyelvű lakosainak ottani belföldi, nem rövidhullámú adásait):

A kínai rádió magyar adása:
20:00-20:30 7110, 9560 kHz, naponta
21:00-22:00 1458 kHz (középhullám, Albániából sugározzák), naponta
21:30-22:00 7110, 9585 kHz, naponta
22:30-23:00 6145, 7120 kHz, naponta

A horvát rádió magyar adása (a külföldi vajdasági magyaroknak):
18:30-18:40 6165 kHz, naponta

Az izraeli rádió magyar adása az ott élő magyaroknak, helyi időjárásjelentés is van:
20:45-21:00 9345, 6985 kHz, naponta

Az orosz rádió magyar adása:
19:00-19:45 1170 kHz, (középhullám, Bulgáriából sugározzák!), 6030, 6045 kHz, naponta

A szerb rádió magyar adása:
19:00-19:15 7240 kHz, naponta

A török rádió magyar adása:
12:00-12:30 13770 kHz, naponta

Trans World Radio (vallási műsor Monte Carloból):
10:30-11:00 5910, 7210 kHz, naponta
20:40-21:15 1395 kHz (középhullám, Albániából sugározzák!), naponta

Vatikáni Rádió magyar adása (vallási műsor Vatikánból):
05:40-06:00 1530 kHz (középhullám), 4005 kHz, 5965 kHz, naponta
19:10-19:30 1530 kHz (középhullám), 4005 kHz, 5885 és 7250 kHz, naponta.

Bizony barátaim, ennyi az összes! A korabeli adások a kommunista világrendszer szétesésével ugyanis mára már megszűntek vagy áttevődtek műholdra, esetleg az adott országon belülre, persze akkor már nem rövidhullámon.

Így ez a történet sajnos lassan-lassan végetér. Pedig a rövidhullámú rádiózás a preinternet korában pótolhatatlan élmény volt! Aki kihagyta, az nem is tudja, hogy mit hagyott ki...!!!

Hát ennyit akartam írni most erről. Mindenkinek zavartalanul szép napokat kívánok! :)