2009. április 3., péntek

Gazdasági válság - miniben

Felszállok a villamosra, mígnem hamarosan épp velem szemben leül egy ismerős. Szevasz, szevasz - üdvözöljük egymást. Hazáig mész? - kérdezem.
- Hát... már nem ott lakom, odébb vettem egy lakást. Felvettem rá hitelt, amiből megvettem. Utána egy másik lakásra felvettem egy másik hitelt, hogy azt befektetve törlesszem ezt. Igen ám, de közben jött a válság, a részvények értéke a felére csökkent.
Egyszer csak kapom az értesítést, hogy a bt.-m, melyben beltag vagyok, de nem én intézem a napi ügyeket, jelentős köztartozással rendelkezik, mert nem fizették a járulékokat. Így hát kénytelen voltam felbontani a részvénybefektetésemet, hogy a köztartozást kifizethessem. Ezzel elúszott az a remény, hogy a részvények később emelkedni kezdenek, és ezzel a régi értékét visszanyeri, hiszen a kivételével realizáltam a veszteséget. Közben vásároltam egy autót is hitelből.
- Ezek devizahitelek?
- Igen, mind.
- Akkor nincs több kérdésem - vetem oda inkább lemondóan, mind élcelődve. Mégis hangosan, több másodpercre felnevet, majd mondja, hogy a törlesztőrészletek mára már közel 50%-kal emelkedtek. Úgyhogy most az anyja egészíti ki a pénzét, mert amit keres, az nem lenne elég ezek fedezésére.
- Látom, nem vagy nagyon elkeseredve - mondom neki.
- Hát nem mondom, hogy belül very happy vagyok, de nem zavar különösebben. Ám épp most vágok bele egy tutti konstrukcióba, melyben összességében néhány százalékos kamatra kapok hitelt. Nyolcmillió hamarosan a zsebemben lesz. Nem érdekel téged? Eljöhetnél, meghallgathatnád!

Hmmm... most mondjam a szemedbe, hogy mindaz, amit eddig elmondtál a saját pénzkezelésedről, az a lehető legrosszabb ajánlólevél ahhoz, hogy én bármilyen pénzügyi konstrukcióban kövesselek...?

Nincsenek megjegyzések: