Megszűnt a Danubius és a Sláger Rádió

Tegnap megszűnt a Danubius és a Sláger Rádió. Nem hiszem, hogy itt mindenki tőlem tudná meg a hírt, de nem is ezért írok róla. Hanem mert kötődtem hozzájuk.

A Danubius Rádió annak tájékán kezdett "nagy" és országosan ismert lenni, amikor én a Magyar Rádióhoz kerültem hangtechnikusként. Vagyis 1987-ben. Addigra teljesen egyértelműen kitapintható volt a magyar lakosságban egy könnyűzenei rádió iránti vágy. A Petőfi Rádió Tánczenei koktéljai, Csak fiataloknak és Fiataloknak c. műsorai, vagy Kettőtől ötig kívánságműsorai még elvileg sem voltak képesek betölteni azt az űrt, amit egy ilyen rádió hiánya okozott.

A Danubiusról csak a hülye gondolhatta, hogy nem lesz sikeres. A Magyar Rádió egyik legnagyobb vállalkozása volt, hiszen a teljes adás élő volt, ami sokáig szokatlan volt a Rádió falai között, noha - mint tudjuk - a rádiózás hajnalán minden műsor élő volt.

A Danubius Rádió egy világ volt a világban. Emlékszem, amikor felmentem néha a stúdióba, az ember megérezte azt a feelinget, hogy az akkori EGYETLEN ilyen rádió stúdiójában van, ergo ott van a tűznél, ahonnan elkészül és kiindul az a műsor, melyet gyakorlatilag - más zenei rádió választhatósága híján - egyszerűen mindenki hallgat az országban. Még akkor is, ha nyáron német nyelvű. A kezdeti stáb - mivel német nyelvű műsort sugárzott - a Magyar Rádió német nyelvű külföldi adásainak szerkesztőségéből alakult. Máig emlékszem például Fikár Lászlóra, akit személyesen is ismertem, de onnan indult Bochkor Gábor is, akinek a lendületes német nyelvű műsorvezetésére már akkor is felfigyeltem ("am Mikrofon ist ihr Gabor Bochkor"). Ott volt Kálmán Zsuzsa is, akinek a hangja nekem sosem tetszett, de máig emlékszem a magyar nyelv varázsait bemutató német nyelvű műsoraira, melyben ismétlődött a később szállóigévé vált "tipisch ungarisch". Külön bejött nekem Bánky Csaba, akit szintén személyesen ismertem, s aki szintén a német nyelvű műsorban szerepelt. Pont katona voltam emlékszem, amikor egyszer épp Csaba vezette a műsort, s az egész laktanya visszhangzott a hangjától, hiszen minden hálóban a Danubius szólt, s a jó idő miatt nyitva voltak az ablakok Jó érzés volt tudni, hogy Csabával személyesen ismerjük egymást. (Fontos megérteni, hogy az a feeling, mikor EGYETLEN ilyen rádió van az országban, s nincs zenei tévé, nincs MP3, nincs internet, a külföldi lemezek beszerezhetetlenek és drágák, az teljesen más, mint manapság és az az idő bizony soha nem fog már visszajönni...)

Aztán 1988-tól nem állt le az adás a nyár végén, hanem magyarul folytatódott, szinte mámor volt hallgatni egy ilyen rádiót magyar nyelven. A rádiónak nagy hamar önálló arculata lett, nekem speciel igencsak bejöttek például Boros Lajos szombat esti műsorai, akit a seregben hallgattunk egy olyan rádión, amelyen egyébként egész nap a Danubius Rádió szólt. Csak hajnalban húzta ki az ágyhoz legközelebb alvó bakatársam, mert 1 kHz-es mérőjellel kezdték az adást.

Otthon ennek nyomására felszereltem egy URH-s zsebrádiót (a nyolcvanas években ez kifejezetten ritkaság volt, így egy rádióroncsba kellett életet lehelnem), melyen egész nap a Danubius szólt.

De nekem egyre kevésbé tetszett a Danubius, inkább a kezdeti német spontán műsorok jöttek be a legjobban. Rengeteg volt a rádióban a beszéd, sőt még külön beszélgetős műsorok is voltak, mintha a rádió valami társadalmi felelősséget érzett volna ez iránt, mikor arra ott volt három másik országos közszolgálati rádió. Nem értem, miért a zene elől kellett elvenni erre a műsoridőt.

Aztán emlékeim szerint 1991-ben elindult a Radio Bridge, mely Budapesten az azóta megszűnt VOA Europe zenei (+ideológiai) műsorát közvetítette, de annyira profi lebonyolításban, amely túltett a Danubiuson. Azóta is azt a műsorstruktúrát szeretem a legjobban, és azt, amikor a zenére csak addig beszélnek rá, amíg az ének el nem indul a dalban. Később ezt valamennyi magyar kereskedelmi rádió is igyekezett átvenni, több-kevesebb sikerrel. (A VOA-nál ez kötelező volt!)

A Danubius fejlődését, átalakulását később már nem követtem nyomon.

1997-ben elindult a Sláger Rádió, melyhez szintén van személyes kötődésem, hiszen Micskó Attila barátom dolgozott ott zenei igazgatóként, akit még a Radio Bridge időszakából ismertem meg. A Sláger persze már nagyüzem volt, nem tett lehetővé egyénieskedéseket, mindenkinek be kellett állnia a sorba. Egyszer vagy kétszer voltam is a stúdióban Attila barátom jóvoltából. Na meg a telefonok! A Sláger - hogy megismertesse magát - iszonyú pénznyereményeket osztogatott a hallgatóknak, amitől szó szerint meghaltak a telefonvonalak. Akkora forgalmat generáltak, hogy komplett irányokat terheltek túl a hallgatók, így az akkori Matávnak meg kellett oldania, hogy egy bizonyos mennyiségnél több forgalmat ki sem engedett a Sláger Rádió felé a helyi központokból.

Aztán a Slágertől is elfordultam, mert meguntam a tucatzenét. De elismerem, hogy népszerűek voltak, az egyik legnépszerűbb magyar rádióadó volt. Ha bárki azt újra fel akarja építeni, nagy fába vágja a fejszéjét. Sosem hallgattam, de ha épp mégis, akkor én szerettem a Bumerángot a Slágeren, ahogy előtte a Cappuccinót is a Danubiuson, sőt, a kilencvenes évek Szombat esti extázisát is, mely szerintem az egyik legjobb rádióműsor volt, s kár, hogy tudatosan kivégezték.

Hát most mindkét adó elhallgatott, nevesincs újak jöttek a helyükbe, akik csak azért, mert elnyerték a jogot a sugárzásra, összekapkodtak valamit másfél hónap alatt és folytatnak valami egészen mást. Én nem hiszek bennük. Noha valahol egyetértek Hajós Andrással, aki azt nyilatkozta, hogy ez a két országos kereskedelmi rádió rendkívül sokat rontott az ország zenei ízlésén (gondolom azzal, hogy csak azt lehetett hallgatni, amit ők adtak és ők csak a tucatzenét adták), mégis úgy gondolom, sok tekintetben két professzionális rádióállomás szűnt meg.

Heal Edinával, a Sláger Rádió vezérigazgatójával volt szerencsém februárban találkozni egy bankkártya konferencián, ahol a Sláger hitelkártya kapcsán faggattam egy kerekasztal beszélgetésben. Szimpatikus hölgyként ismertem meg, szurkolok neki és a csapatának, hogy újra tudják építeni azt, amit egyszer értékként már létrehoztak, de a Danubius feltámadásában egyáltalán nem hiszek.

A Danubius Rádió, vagyis az első magyar kereskedelmi-zenei rádió élete 1986. júliusától 2009. november 18-ig tartott.

Béke poraira!