Pénteken elmentem és megnyomtam azt a nagyon pici, rám eső hárommilliomodnyi gombot, mely az állítólagos eltőzsdézett nyugdíjvagyon állami nyugdíjkasszába irányítása ellen és a saját felfogásom szerint egyedül helyes öngondoskodás melletti kiállásra teszi a voksát.
Ezúton jelentem be, hogy nemrég elindítottam egy másik blogot is, mely a bankkártyás munkámhoz kapcsolódik, így nem a magánbejegyzéseimet tartalmazza, de a munkám kapcsán megélt élményeimet, gondolataimat, történéseimet mégis szubjektíven adja elő, ez a Bankblog. Az állami kontra magánnyugdíj álláspontom szerinti helyzetértékelését pedig itt olvashatjátok: http://bankblog.blog.hu/2011/01/07/magannyugdijpenztari_tagsag_menni_vagy_maradni
Kb. 15-20-an voltak előttem, illetve 15-20-an mögöttem a Visegrádi utcában, péntek délután egykor. Nagyon gyorsan ment a sor. Az előadóteremben beülsz egy üres helyre, 3 példányban kitöltöd a nyilatkozatot, majd beállsz a sorba. 5 ügyintéző ül a pulpitusban, jeleznek, ha szabadok, odamész, beazonosítják az adatokat (a személyi, lakcímkártya és TAJ-szám kell), majd kedvesen mosolyognak, megköszönik a nyilatkozatot és elmondják, hogy másolatban le kell adni a munkáltatónak.
Kilépsz és érzed, hogy megőrizted az évekig megtakarított nyugdíjvagyonod a jövődnek.
Ami meglepett, hogy körülöttem szinte csak fiatalok, 20-40 évesek nyilatkoztak a magánnyugdíjpénztárban maradásról. Akik közül a felének - szemre - még a 20 év szolgálati idejük sem volt meg.
 |
| A hely, ahol az emberek csendesen szavaznak a saját jövőjükre... |
Vakmerők lennének ők? Vagy nagyon tudnak már most valamit, amiben én is hiszek?
Hát majd meglátjuk pártíz év múlva... ha akkor ez a kérdés még aktuális lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése