Digitévé nem analóg infókkal

Csengetnek. Ajtót nyitok ziláltan a kábelprojektem (erről később) közepette. Egy idősebb úriember próbálja eladni a kábeltévé szolgáltatónk digitévé csomagját. Hogy állítólag olcsóbb. Ezzel a bűvös jelzővel manapság nálam bármit el lehet érni, úgyhogy beinvitálom, leülünk a konyhában.

A részletek: digitális tévé, több műsor, de egy ezressel olcsóbban. Mondom neki, hogy igen ám, én ezt már nézegettem korábban, de a set top box külön pénzbe kerül, miközben ugyanazt nézem (már amennyit én nézek tévét!), így hát eddig nem váltottam, jó nekem az analóg is. Az úriember megnyugtat, ó, Homa úr, itt most minden ingyen van, a belépési díj, és a set top box is. Nézem a digitévé csatornakínálatot, plusz szexcsatorna nincs benne, de hát ugye emberek, nem is ezért rendeljük a kábeltévé szolgáltatást, így hát azt mondom, legyen!

Elkezdjük kitölteni a szerződést, előkeverem az ügyfélszámot, két év hűségnyilatkozat, ingyen set top box, 20 ezer forint, ha mégis felmondom. Láthatatlanságig fénymásolt szerződés, azt se látom, amit aláírok, sőt, miután aláírtam, mintha már az aláírásom se látszana. De persze lehet, hogy hallucinálok.

Az úriemberrel megvitatjuk a gyermekvárás körülményeit, elmeséli, hogy neki csak egy lánya van az öt közül, az egyik gyerek meg a kórházba utazás közben már a kocsiban kibújt, nem tudtak mit tenni, ő vágta el a köldökzsinórt. Távozik, akkor pénteken jönnek, de előtte ideszól, ha késnének. OK.

Eljön a ma, Homa Péter meg remeg, mint a monoszkóp a kontakthibás tévében, hogy most aztán digitévé lesz ezerrel és még a szomszédot is áthívjuk, hogy nézzük együtt, mint a régi szép időkben, amikor az öreg nénik illendőségből visszaköszöntek a tévébemondónak, amikor az jó estét kívánt! Mától a Barátok közt (nem én nézem!) is megszépül, benne még Magdi néni is megfiatalodik, amúgy digitális minőséghez illően. Annyira izgatott vagyok, hogy már egy órával korábban fenn vagyok, minthogy felébrednék, ilyet korábban csak T-Com-os időkben produkáltam. Már gondolkodom is a sör behűtésén estére, ugye mégis köszöntsük a digitévét illően, hátha illumináltan jobban látom a pixeleket a (változatlanul analóg) tévékészüléken. :)

Az örömteli várakozást éles telefoncsengés hasítja félbe. Egy hívószám kijelzés nélküli számról hív az úriember, hogy ugye velem beszélt meg 12 órát. Belém hasít a félelem, hogy a digitévé már ennyi idő alatt el is avult, és helyette valami még újabb jön, mikor az úriember közli, hogy az úgy nem volt igaz, ahogy mondta. Nem két év a hűségnyilatkozat, hanem csak egy (persze tudtam, hogy nem ezért hívott), ezen felül az ár nem olcsóbb, hanem ugyanannyi és a set top boxért is fizetni kell egy év után. Még megbeszéljük, hogy csak egy tévére tudják kötni a set top boxot, nem úgy van, ahogy én gondoltam, a többi tévére a hagyományos analóg marad.

Ajjaj! Mondom, hogy hát akkor ez így... szóval nem kérem.
Elbúcsúzik, letesszük a telefont.

Belémnyilall, hogy a set top boxok kapcsán rés támadt a tudásanyagomat tároló belső winchesteremen, így azt gyorsan töredezettségmentesíteni kell. Nosza, internetre fel, nézzük csak meg közelebbről, miről is szól ez a set top box és ez az akció.

Hát a set top box leírását még csak-csak megtalálom, de olyan akciót, amiről az úr beszélt, még csak közelítőleg sem látok a honlapon, ahol egyébként annyi akció van, hogy inkább vizitdíjat fizetek, minthogy ezt tőlem visszakérdezzék!

Nosza, telefonos ügyfélszolgálat. Nem egyszerű menürendszer, az akciókban nem lehet ügyintézőt kérni, nullásra elbont. Második hívásban rutinosan egyből kérem az ügyintézőt, direkt elrontom a PIN kódomat, ami nincs is, na végre ügyintézőhöz kerülök. Mondom neki, milyen akció van most digitévére? Hát, ez van meg az van, de a set top box egyikben sem ingyenes. Szóval az úriember másodszor sem tudta jól!

Az ügyintéző megnyugtat, hogy ez még egy rendes ügynök, hogy visszahívott, mert általában meg szokták kötni a rossz szerződéseket, ők meg szívnak a panaszokkal utána. Meg hogy szerinte 60 éven felül nem is kéne senkinek sem set top boxot adni, mert az életveszélyes. Ezen röhögünk. De - mondja -, olyan is volt már, hogy nyugdíjas néniknek azt mondták, hogy kötelező az áttérés, azok meg aláírták és később infarktust kaptak, amikor a szereléskor meglátták a set top boxot. Ők "csak" tévézni akarnak és már a tévéhez se nagyon értenek, minek nekik elektronikus műsorújság, meg video on demand.

Mondom az ügyintézőnek, hogy OK, engem nem is az akció érdekel, de hát képzeljük el a következő helyzetet (paranoiások előnyben!): a szolgáltató nevében jön valaki, olvashatatlanra fénymásolt szerződéssel, mond egy jó ajánlatot, erre beengedik a lakásba. Kell az ügyfélszám, mire a tulaj elmegy a számláért, azalatt az álügynök "rögzít", esetleg lába kel ennek-annak, de legalábbis körbenéz, hogy később érdemes lehet-e "visszajönni" ide. Aztán a megbeszélt időpont előtt felhívja a tulajt egy nem látható telefonszámról, és elnézést kérve helyesbít, majd olyan feltételeket mond, amire a tulaj tutti mégsem kéri a szolgáltatást, és máris megvan az info a lakásról.
Mondom a telefonos ügyintézőnek, hogy én leginkább ettől félek, bár nem szoktam összeesküvés elméleteket gyártani. De amit az úriember másodszor mondott, az sem úgy van.

A telefonos ügyintéző megnyugtat, hogy annyi akció van, melyek össze-vissza változnak, hogy szerinte az sem látja át, aki csinálja, nem hogy az ügynökök. Ha az úriember tényleg tudta, hogy a hármas kábeltévé csomagban vagyok, akkor szerinte az ő emberük volt, vagy legalábbis jó kapcsolata van a céggel, teszi hozzá élcelődve. (Jól van, legalább van humora, gondolom.)

Azért megegyeztünk, hogy a jövő héten visszahív, hogy van-e ilyen nevű ügynökük, amilyen néven bemutatkozott az úriember (póriasabb meghatározással: ürge).

Na, hát ennyi a történet. Azért írtam le, hogy ti is legyetek gyanakvóak, ha ilyen esettel találkoztok!