Kedves Nénikbácsik!
Apa túl sok puszijától voltak a kiütéseim, mióta apát eltiltották ettől, rendbejöttem. Apa azóta lázasan keresi a törvények közt, hogy melyik szabályozza a puszikat, de eddig még nem találja. Álmában azt szokta mormogni, hogy "korlátlan", meg persze bosszúból erősebben horkol anya mellett, így már minden kép leesett a falról.
Anya közben ügyesen elcsípte az első mosolyomat, de ez még önkéntelen volt. Az első valódi mosolyomat azonban - sajnálatból - apának adtam most szombaton, pár perccel délután kettő után. Apa úgy meglepődött, hogy felugrott és beverte a fejét, amitől ordibálni kezdett, én meg sírni. Na jó, ez nem így volt, de azért mellékelem az első mosolygós képem, ha már így elcsípték a nagyfejűek... :)
Pasiknak: épp a szopipárnában ülök, persze nem olyanban, mint amire ti gondoltok! :)
DÖGLÉS Zoli és a Kartell a kedvencem. Napi 16 órán át "élvezem". :)
Ez is én vagyok.
...meg ez is, de nem ér röhögni! :)
Itt apa épp a fürdőlepedőben bujócskázik velem, de elbénázta, mert a szemem kilátszik.
Francos kacsája! Megérdemli, hogy félretoljam, még hápogni sem tud!
(Nikoletta)
2007. november 11., vasárnap
Mosolyalbum
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése