Az ember naponta hallja, hogy ennyi meg annyi helyszínre kellett kivonulniuk a tűzoltóknak az időjárás miatt. Legfeljebb a vállát rándítja, hogy na és...? A mai statisztikában azonban én is benne vagyok!
Történt, hogy a XVI. kerület Párta utcájában igyekeztünk a babaúszásra. Szemerkélt az eső, tehát plusz volt és nem is fáztunk, kifejezetten enyhe idő volt. Ennek megfelelően vezettem is, tehát óvatosan, de nem túl lassan. Amikor azonban befordultunk ebbe a bizonyos Párta utcába, nem lehetett látni, hogy jeges az úttest. Teljesen olyannak tűnt, mint az eddigi úttestek, tehát nedves, vizes. Ez egy kis utca, két autó nehezen fér el egymás mellett, viszont az út bal oldalán padka van a családi házak bejárata előtt, a jobb oldalán pedig betonárok az esővíznek. Alighogy bekanyarodtam az utcába, és haladtam inkább a bal oldalon, egy pillanat alatt megcsúszott az autó. Természetesen próbáltam fékezni és ellenkormányozni, de pár másodperc alatt győzött a természet: a kocsi jobbra tartva orral előre belecsúszott a kb. egyméteres betonárokba. A zuhanást egy autóbeálló betonkiöntése fogta meg, aminek erősen nekiütődtünk.
Kiszálltam az autóból és majdnem elestem. Az egész úttest, teljesen összefüggően tükörjeges volt. Ez még öttel haladva is balesetveszélyes! Szilvi kimentette a gyereket, és a kerítésekbe kapaszkodva elindult a babaúszásra. Én meg felkészültem egy kiadós autómentésre. Szerencsére beugrottak a közelmúlt hírei, így ösztönösen a tűzoltókat hívtam. Gondoltam, leráznak, adnak egy autómentő számot, van nekik jobb dolguk is.
Nem így történt. 9:02-kor hívtam a 105-öt, ahol nyugtázták a bejelentésem és mondták, hogy bizony kijönnek. Gondoltam, majd órák múlva, pajtás... Azonban tíz perc múlva már hallottam a jellegzetes tűzoltó szirénát, ahogy közeledett. Akkor már gondoltam, hogy hozzám jönnek. Amikor bekanyarodtak az utcába és közeledtek, nagyon féltem, hogy ők is megcsúsznak az erős jégen, még intettem is, hogy lassan jöjjenek. 9:16-kor értek ki. Nem pöcsöltek sokat, 9:20-kor már kint volt az autó az árokból. A hátsó vonóhorogról drótkötéllel húzták ki, az árok oldaláról meg emelték. Kitöltöttünk egy két oldalas jegyzőkönyvet és már mehettem is. Bevallom, nagyon örültem, hogy ennyivel megúsztam, ezért szerettem volna meghálálni a segítségüket egy kávéravalóval, de nem fogadták el. Sőt, megvárták, míg elindulok, nehogy még egyszer baj legyen. Elégedetten kiáltottak fel, amikor a Golf motorja pöccre indult.
A babaúszásra haladva be kellett térnem újabb mellékutcába, ahol ugyanaz a tükörjég volt. Tyúklépésben haladtam és még így is félnem kellett, hogy nehogy belefussak a parkoló autókba. Az egyik emelkedőn pedig inkább megalkudva visszatolattam a helyben lakók nagy bámulatára, akik csúszkáltak a portájuk előtt síkosságmentesítést imitálva, miután az emelkedő is tiszta jég volt. Nem kockáztathattam.
A kocsit egyből autószerelőhöz vittem, aki futóművest ajánlott. Bár 4.500 forintba fájt, de megnyugtató volt hallani, hogy semmi baja nem történt az autónak egy kis defomálódáson és egy műanyag esztétikai elem ripityára törésén túl, mely nem is látható, csak elölről nézve (akkor is csak ha lehajolsz). Gyakorlatilag sem nekünk, sem a kocsinak semmi baja nem lett és a kocsi látható sérülést sem kapott. NAGY mák! A tanulság számomra nem az, hogy amikor ónos eső esik és azt mondják, hogy a honpolgár ne üljön autóba, akkor óvatosan vezetek, hanem hogy be sem ülök az autóba! Sokkal nagyobb baj is történhetett volna!!!
Bár egy jósnő tavaly őszi tanácsa óta, aki többek közt azt tanácsolta, hogy a közlekedésre nagyon figyeljek, általában hívok "angyali segítséget", mikor útra kelek, de most elfelejtettem. És otthon hagytam a jósnő "kis csomagját" is, amit mindig magammal kell vigyek a munkám sikeressége érdekében. Hmmm...
A jósnő közlekedési tanácsa óta egyébként egyszer már majdnem elütöttek a zebrán, a sofőr lélekjelenléte mentett meg engem azzal, hogy gyorsan kikerült. Hozzáteszem, ő volt figyelmetlen. Én azért léptem a kétsávos úttestre, mert a hozzám közelebbi belső sávban már megállt az autós elsőbbséget adni a gyalogosoknak, ő meg a külsőben nem lassított, valószínűleg nem vette ezt észre. Holott annyi idő eltelt, hogy én már az ő (külső) sávjában tartottam, ott került ki a belsőbe gyorsan áttérve. Még jó, hogy nem volt mögöttem gyalogos. Ez azonban már egy teljesen másik történet, úgyhogy hagyjuk is! Ezt csak azért írtam le, mert korábban ilyesmik nem történtek velem.
A mai nap hősei számomra egyértelműen a tűzoltók voltak. Ezúton is köszönöm a segítségüket!!! Ti se üljetek autóba, ha legközelebb ilyen időjárás lesz, mint most szerdán+csütörtökön volt, egyszerűen nem éri meg kockáztatni a testi épségeteket és vagyonotokat a kényelemért cserébe!
Történt, hogy a XVI. kerület Párta utcájában igyekeztünk a babaúszásra. Szemerkélt az eső, tehát plusz volt és nem is fáztunk, kifejezetten enyhe idő volt. Ennek megfelelően vezettem is, tehát óvatosan, de nem túl lassan. Amikor azonban befordultunk ebbe a bizonyos Párta utcába, nem lehetett látni, hogy jeges az úttest. Teljesen olyannak tűnt, mint az eddigi úttestek, tehát nedves, vizes. Ez egy kis utca, két autó nehezen fér el egymás mellett, viszont az út bal oldalán padka van a családi házak bejárata előtt, a jobb oldalán pedig betonárok az esővíznek. Alighogy bekanyarodtam az utcába, és haladtam inkább a bal oldalon, egy pillanat alatt megcsúszott az autó. Természetesen próbáltam fékezni és ellenkormányozni, de pár másodperc alatt győzött a természet: a kocsi jobbra tartva orral előre belecsúszott a kb. egyméteres betonárokba. A zuhanást egy autóbeálló betonkiöntése fogta meg, aminek erősen nekiütődtünk.
Kiszálltam az autóból és majdnem elestem. Az egész úttest, teljesen összefüggően tükörjeges volt. Ez még öttel haladva is balesetveszélyes! Szilvi kimentette a gyereket, és a kerítésekbe kapaszkodva elindult a babaúszásra. Én meg felkészültem egy kiadós autómentésre. Szerencsére beugrottak a közelmúlt hírei, így ösztönösen a tűzoltókat hívtam. Gondoltam, leráznak, adnak egy autómentő számot, van nekik jobb dolguk is.
Nem így történt. 9:02-kor hívtam a 105-öt, ahol nyugtázták a bejelentésem és mondták, hogy bizony kijönnek. Gondoltam, majd órák múlva, pajtás... Azonban tíz perc múlva már hallottam a jellegzetes tűzoltó szirénát, ahogy közeledett. Akkor már gondoltam, hogy hozzám jönnek. Amikor bekanyarodtak az utcába és közeledtek, nagyon féltem, hogy ők is megcsúsznak az erős jégen, még intettem is, hogy lassan jöjjenek. 9:16-kor értek ki. Nem pöcsöltek sokat, 9:20-kor már kint volt az autó az árokból. A hátsó vonóhorogról drótkötéllel húzták ki, az árok oldaláról meg emelték. Kitöltöttünk egy két oldalas jegyzőkönyvet és már mehettem is. Bevallom, nagyon örültem, hogy ennyivel megúsztam, ezért szerettem volna meghálálni a segítségüket egy kávéravalóval, de nem fogadták el. Sőt, megvárták, míg elindulok, nehogy még egyszer baj legyen. Elégedetten kiáltottak fel, amikor a Golf motorja pöccre indult.
A babaúszásra haladva be kellett térnem újabb mellékutcába, ahol ugyanaz a tükörjég volt. Tyúklépésben haladtam és még így is félnem kellett, hogy nehogy belefussak a parkoló autókba. Az egyik emelkedőn pedig inkább megalkudva visszatolattam a helyben lakók nagy bámulatára, akik csúszkáltak a portájuk előtt síkosságmentesítést imitálva, miután az emelkedő is tiszta jég volt. Nem kockáztathattam.
A kocsit egyből autószerelőhöz vittem, aki futóművest ajánlott. Bár 4.500 forintba fájt, de megnyugtató volt hallani, hogy semmi baja nem történt az autónak egy kis defomálódáson és egy műanyag esztétikai elem ripityára törésén túl, mely nem is látható, csak elölről nézve (akkor is csak ha lehajolsz). Gyakorlatilag sem nekünk, sem a kocsinak semmi baja nem lett és a kocsi látható sérülést sem kapott. NAGY mák! A tanulság számomra nem az, hogy amikor ónos eső esik és azt mondják, hogy a honpolgár ne üljön autóba, akkor óvatosan vezetek, hanem hogy be sem ülök az autóba! Sokkal nagyobb baj is történhetett volna!!!
Bár egy jósnő tavaly őszi tanácsa óta, aki többek közt azt tanácsolta, hogy a közlekedésre nagyon figyeljek, általában hívok "angyali segítséget", mikor útra kelek, de most elfelejtettem. És otthon hagytam a jósnő "kis csomagját" is, amit mindig magammal kell vigyek a munkám sikeressége érdekében. Hmmm...
A jósnő közlekedési tanácsa óta egyébként egyszer már majdnem elütöttek a zebrán, a sofőr lélekjelenléte mentett meg engem azzal, hogy gyorsan kikerült. Hozzáteszem, ő volt figyelmetlen. Én azért léptem a kétsávos úttestre, mert a hozzám közelebbi belső sávban már megállt az autós elsőbbséget adni a gyalogosoknak, ő meg a külsőben nem lassított, valószínűleg nem vette ezt észre. Holott annyi idő eltelt, hogy én már az ő (külső) sávjában tartottam, ott került ki a belsőbe gyorsan áttérve. Még jó, hogy nem volt mögöttem gyalogos. Ez azonban már egy teljesen másik történet, úgyhogy hagyjuk is! Ezt csak azért írtam le, mert korábban ilyesmik nem történtek velem.
A mai nap hősei számomra egyértelműen a tűzoltók voltak. Ezúton is köszönöm a segítségüket!!! Ti se üljetek autóba, ha legközelebb ilyen időjárás lesz, mint most szerdán+csütörtökön volt, egyszerűen nem éri meg kockáztatni a testi épségeteket és vagyonotokat a kényelemért cserébe!
4 megjegyzés:
Örülök, hogy nem történt semmi komoly baj!
Egyébként nem szabad jósnőhöz járni, mert beleprogramozza a tudatalattiba a történést. Neked is azóta van bajod, mióta a jósnő a tudatalattidba beégette, hogy keresd a baleseteket.
Köszi! :)
Érdekeseket írsz... Nem zárható ki persze, ahogy az ellenkezője sem. A jósnő azonban egy ennél sokkal komplexebb dolog volt, ez csak egy epizódja a sztorinak és alapvetően nem erről szólt az esemény. Erről azért nem mertem írni a blogomban... :)
Hát az angyalok veled voltak :-)
Én már csak tudom egy borulás után :-)
Köszi, Söndörkém! ;-)
Megjegyzés küldése