Van itt oldalt ez a Magamról rovat, de nem igazán jó, mert csak olyanokat enged beleírni, hogy 40 éves vagyok, meg bika (hah, de még mennyire!). Ezért elhatároztam, hogy ha ez egy blog, akkor ezentúl a gondolataimat is leírom.
Mivel ez a külvilág felé egy nyílt fórum, ezért magamról csak pár jót írnék, a rosszat inkább csak személyesen szeretem elmondani.
Először is, kezdjük azzal, hogy nincs humorom, rajtam ne röhögjön senki. Ez nyilvánvaló pozitívum, axióma, tehát nem kell bizonyítani.
De szerintem az is pozitívum bennem, hogy nem csak utálom a szexet, de el is ítélem! Amikor pszichiáternél voltam, úgy 12 éve, akkor egyszer elém tettek ilyen felhőket. Én nem tudom, milyen felhők voltak azok, de én mindegyikben női mellet láttam. Esküszöm, nem vagyok egy női mell mániás, tehát szívesen kiolvastam volna mondjuk Rodin Gondolkodóját, vagy egy ízléses antik terrakottát bármelyik felhőből, de azok rohadjak meg, tényleg burkolt női mellek voltak! Frankón!
Először azt hittem, poénkodnak. Kérdeztem, hogy "ne már, most ér azt mondani, hogy női mellek?". Fiatal volt a pszichiáter, szerintem még gyakornok vagy miféle lehetett, annyit mondott, hogy mondjam azt, ami az eszembe jut róla, ne gondolkodjak.
Hát tudjátok, akkor rákezdtem, OK, mell. Ez is. Meg a következő is, mert hogy ha itt megnézzük ebben a ficakban, itt-e, mutatom, akkor ez tutti pont olyan! Nem? A végén már csak ingattam a fejem, mint valami kakukkos falióra, hogy ezt nem hiszem el, most provokálnak?
Na, ennyit a szexről.
Remekül főzök viszont, a diszkont babkonzerv a kedvencem, ám utána valahogy szeretek egyedül aludni... Ja igen, és horkolok is, férfiasan, ahogy kell, de ez is pozitívum, mert a vagyonvédelmisek szerint elriasztja a betörőket. Bár Szilvit sosem tudtam meggyőzni arról, hogy ez pozitívum, ezt azonban pusztán verbális kihívásnak tartom. Esténként Biblia olvasással töltődöm, mert mindig találok benne valami érdekeset. A múlt hónap végén például kiesett belőle egy ötezres. Azonban sajnos egyből ateista lettem, mert kellett a rezsire.
Na most, a legelső bejegyzésemben van egy kép rólam. Meg azóta is pár. Tény, hogy jobban hasonlítok Brezsnyevre, mint Brad Pittre, ráadásul kicsi a mellem is, de azt már megszoktam, kényelmes így. Ha rámnézésre két év felfüggesztettet adnátok, akkor jó hírem van: ez igaz, de mentségemül szolgáljon, hogy a bíró tévedett! Először is, nem én voltam, másodszor meg én humanitárius okokból szigorúan csak úgy fojtogattam, hogy a másik mindig elegendő levegőhöz jusson! És azt is utoljára 7 éves koromban! :)
Na de nagyon előre rohantam. Az életutamat tekintve 1968-ban egy kórházban születtem, pedig esküszöm, nem is voltam beteg! Ezt poénként hallottam egykoron a Juventus Rádióban, miközben ez rám vérkomolyan igaz! Nem is értem, hogy lehet ezzel viccelődni.
Gyerekkoromban annyira rosszcsont kölök voltam, hogy csak azért nem lettem szado-mazo így felnőtt koromra, mert az szemüvegben balesetveszélyes. Később több időt eltöltöttem a csirkék intelligenciájának tanulmányozásával is, főleg Kisnánán, de nem jutottam vele semmire, mert kihaltak.
Ha visszanézek az eddigi életemre, akkor igazából egy dolgot bánok: hogy nem tudok repülni. Úgy értem, kézzel. Amúgy depressziós optimista vagyok, ebből optimista főleg fizetésnapokon. A hónap vége felé inkább citromarc játszik, rezsi fizetési napokon meg baromarc.
Volt pár meleg helyzet az életemben, ahogy mindenki másnak is. Például az Árpád hídi HÉV állomásnál egyszer piroson mentem át és csak jobbra néztem, mert mindig onnan jönnek a járművek, dupla a sáv és a lámpa is meg van ismételve. Mivel nem jött semmi, leléptem és abban a pillanatban pöfékelt el milliméterekre tőlem egy Trabant... balról! Na, és akkor egy pillanatra elgondolkodtam, hogy most milyen is a vallásom, meg a vércsoportom, mert ezt a kettőt sosem tudom. Fel vannak írva, mint a PIN kódom. Bár nem tudom, hogy hová! Na jó, de PIN kódomból van vagy húsz értitek, de basszus, vércsoportból csak egy van és azt sem bírom megjegyezni!
Mint írtam is tegnap, mostanában kissé fanyalogva falom a kakaós csigát: citrommal hitelesebb lenne. De a kajáról még az is eszembe jut, hogy egyszer Szilvivel pizzát rendeltünk, pontosabban csak én, mert Szilvi rántott sajtot kért. Ám én bontottam ki az övét is jópofaságból, és a két háromszög alakú rántott sajt a tetején olyan ízlésesen egymás mellé volt téve, hogy ösztönösen tudjátok, minek láttam? P*nának! Esküszöm, ezek erre gyúrtak, hogy valami félhülyének ez ugorjon be! Hát mi másért? Ilyen látványból ugyanis tényleg nincs hiányom hála istennek, mert a gyereket minden nap én fürdetem. Szoktam is neki mondani, bár még nem érti, hogy kislányom, az egész fürcsi csak egy körítés. A fürdés lényege valójában, hogy ott középen minden tiszta legyen. Nincs mese, hogy belealszunk, meg majd holnap inkább kétszer, meg effélék! Azt olvastam valahol, hogy ha kisgyermekkorban nem tisztítják, akkor összenő! Nahát az én lányomnak nehogy már műtéti úton kelljen szétválasztani 18 évesen, elsüllyednék szégyenemben!
Ha már a fürdésnél tartunk, Marikával mostanában élesben nyomjuk ezt a szellemgömb témát. Pontosabban azóta, mióta a Reality Channel (vagy mi, nem tudom, mert én a tv-ben csak az éjszakai szexműsort nézem, hogy pontosan mit is kell elítélnem) felfedte, hogy a vakus digitális képeken ezek a gömb izék valójában szellemek! Na, azóta mindenhol eszembe jut, hogy éppen ott lehetnek, így például nem merek egyedül szexelni sem. És a kádban is szigorúan csak fecskében fürdök! Hát értitek, rajtam ne röhögjön egyetlen szellemgömb-nyanya sem!
Ha már a kajánál tartunk (vagy elkanyarodtunk volna?), kedves Barátaim, igen, ezen sorok között, sajnos lopva kell bejelentenem, hogy Homa Péter 2009. január 1-től ismét elindult a 90 napos diéták versenyében. Új év, új élet, új szívások ugyebár. Mert ugyan alapból kockás a hasam, de felette a zsírrétegre mindig gondosan ügyelek, ez különösen pénzügyi válságban igen fontos stabilitási tényező. Azonban a karácsony megtette a kegyelemdöfést, így a versenysúlyom újév reggelén (ami egészen pontosan délután negyed kettőkor volt) 80,8 kg-ra sikeredett. Hmmm... zsíros kis husival vígasztalódtam, de esküszöm, nem ettem hozzá kenyeret!!!
Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. A diétával egyébként a célom egy egészséges BMI testtömegindex. Bár még nem tudom, mi az. Ezért a célomat is rendszeresen cserélem.
Remélem, az internet segít...
(Folytatása lehetséges.) :( :)
Mivel ez a külvilág felé egy nyílt fórum, ezért magamról csak pár jót írnék, a rosszat inkább csak személyesen szeretem elmondani.
Először is, kezdjük azzal, hogy nincs humorom, rajtam ne röhögjön senki. Ez nyilvánvaló pozitívum, axióma, tehát nem kell bizonyítani.
De szerintem az is pozitívum bennem, hogy nem csak utálom a szexet, de el is ítélem! Amikor pszichiáternél voltam, úgy 12 éve, akkor egyszer elém tettek ilyen felhőket. Én nem tudom, milyen felhők voltak azok, de én mindegyikben női mellet láttam. Esküszöm, nem vagyok egy női mell mániás, tehát szívesen kiolvastam volna mondjuk Rodin Gondolkodóját, vagy egy ízléses antik terrakottát bármelyik felhőből, de azok rohadjak meg, tényleg burkolt női mellek voltak! Frankón!
Először azt hittem, poénkodnak. Kérdeztem, hogy "ne már, most ér azt mondani, hogy női mellek?". Fiatal volt a pszichiáter, szerintem még gyakornok vagy miféle lehetett, annyit mondott, hogy mondjam azt, ami az eszembe jut róla, ne gondolkodjak.
Hát tudjátok, akkor rákezdtem, OK, mell. Ez is. Meg a következő is, mert hogy ha itt megnézzük ebben a ficakban, itt-e, mutatom, akkor ez tutti pont olyan! Nem? A végén már csak ingattam a fejem, mint valami kakukkos falióra, hogy ezt nem hiszem el, most provokálnak?
Na, ennyit a szexről.
Remekül főzök viszont, a diszkont babkonzerv a kedvencem, ám utána valahogy szeretek egyedül aludni... Ja igen, és horkolok is, férfiasan, ahogy kell, de ez is pozitívum, mert a vagyonvédelmisek szerint elriasztja a betörőket. Bár Szilvit sosem tudtam meggyőzni arról, hogy ez pozitívum, ezt azonban pusztán verbális kihívásnak tartom. Esténként Biblia olvasással töltődöm, mert mindig találok benne valami érdekeset. A múlt hónap végén például kiesett belőle egy ötezres. Azonban sajnos egyből ateista lettem, mert kellett a rezsire.
Na most, a legelső bejegyzésemben van egy kép rólam. Meg azóta is pár. Tény, hogy jobban hasonlítok Brezsnyevre, mint Brad Pittre, ráadásul kicsi a mellem is, de azt már megszoktam, kényelmes így. Ha rámnézésre két év felfüggesztettet adnátok, akkor jó hírem van: ez igaz, de mentségemül szolgáljon, hogy a bíró tévedett! Először is, nem én voltam, másodszor meg én humanitárius okokból szigorúan csak úgy fojtogattam, hogy a másik mindig elegendő levegőhöz jusson! És azt is utoljára 7 éves koromban! :)
Na de nagyon előre rohantam. Az életutamat tekintve 1968-ban egy kórházban születtem, pedig esküszöm, nem is voltam beteg! Ezt poénként hallottam egykoron a Juventus Rádióban, miközben ez rám vérkomolyan igaz! Nem is értem, hogy lehet ezzel viccelődni.
Gyerekkoromban annyira rosszcsont kölök voltam, hogy csak azért nem lettem szado-mazo így felnőtt koromra, mert az szemüvegben balesetveszélyes. Később több időt eltöltöttem a csirkék intelligenciájának tanulmányozásával is, főleg Kisnánán, de nem jutottam vele semmire, mert kihaltak.
Ha visszanézek az eddigi életemre, akkor igazából egy dolgot bánok: hogy nem tudok repülni. Úgy értem, kézzel. Amúgy depressziós optimista vagyok, ebből optimista főleg fizetésnapokon. A hónap vége felé inkább citromarc játszik, rezsi fizetési napokon meg baromarc.
Volt pár meleg helyzet az életemben, ahogy mindenki másnak is. Például az Árpád hídi HÉV állomásnál egyszer piroson mentem át és csak jobbra néztem, mert mindig onnan jönnek a járművek, dupla a sáv és a lámpa is meg van ismételve. Mivel nem jött semmi, leléptem és abban a pillanatban pöfékelt el milliméterekre tőlem egy Trabant... balról! Na, és akkor egy pillanatra elgondolkodtam, hogy most milyen is a vallásom, meg a vércsoportom, mert ezt a kettőt sosem tudom. Fel vannak írva, mint a PIN kódom. Bár nem tudom, hogy hová! Na jó, de PIN kódomból van vagy húsz értitek, de basszus, vércsoportból csak egy van és azt sem bírom megjegyezni!
Mint írtam is tegnap, mostanában kissé fanyalogva falom a kakaós csigát: citrommal hitelesebb lenne. De a kajáról még az is eszembe jut, hogy egyszer Szilvivel pizzát rendeltünk, pontosabban csak én, mert Szilvi rántott sajtot kért. Ám én bontottam ki az övét is jópofaságból, és a két háromszög alakú rántott sajt a tetején olyan ízlésesen egymás mellé volt téve, hogy ösztönösen tudjátok, minek láttam? P*nának! Esküszöm, ezek erre gyúrtak, hogy valami félhülyének ez ugorjon be! Hát mi másért? Ilyen látványból ugyanis tényleg nincs hiányom hála istennek, mert a gyereket minden nap én fürdetem. Szoktam is neki mondani, bár még nem érti, hogy kislányom, az egész fürcsi csak egy körítés. A fürdés lényege valójában, hogy ott középen minden tiszta legyen. Nincs mese, hogy belealszunk, meg majd holnap inkább kétszer, meg effélék! Azt olvastam valahol, hogy ha kisgyermekkorban nem tisztítják, akkor összenő! Nahát az én lányomnak nehogy már műtéti úton kelljen szétválasztani 18 évesen, elsüllyednék szégyenemben!
Ha már a fürdésnél tartunk, Marikával mostanában élesben nyomjuk ezt a szellemgömb témát. Pontosabban azóta, mióta a Reality Channel (vagy mi, nem tudom, mert én a tv-ben csak az éjszakai szexműsort nézem, hogy pontosan mit is kell elítélnem) felfedte, hogy a vakus digitális képeken ezek a gömb izék valójában szellemek! Na, azóta mindenhol eszembe jut, hogy éppen ott lehetnek, így például nem merek egyedül szexelni sem. És a kádban is szigorúan csak fecskében fürdök! Hát értitek, rajtam ne röhögjön egyetlen szellemgömb-nyanya sem!
Ha már a kajánál tartunk (vagy elkanyarodtunk volna?), kedves Barátaim, igen, ezen sorok között, sajnos lopva kell bejelentenem, hogy Homa Péter 2009. január 1-től ismét elindult a 90 napos diéták versenyében. Új év, új élet, új szívások ugyebár. Mert ugyan alapból kockás a hasam, de felette a zsírrétegre mindig gondosan ügyelek, ez különösen pénzügyi válságban igen fontos stabilitási tényező. Azonban a karácsony megtette a kegyelemdöfést, így a versenysúlyom újév reggelén (ami egészen pontosan délután negyed kettőkor volt) 80,8 kg-ra sikeredett. Hmmm... zsíros kis husival vígasztalódtam, de esküszöm, nem ettem hozzá kenyeret!!!
Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. A diétával egyébként a célom egy egészséges BMI testtömegindex. Bár még nem tudom, mi az. Ezért a célomat is rendszeresen cserélem.
Remélem, az internet segít...
(Folytatása lehetséges.) :( :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése